Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 7-8. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (V., befejező rész, fordította: Szenyán Erzsébet)
napi életben nyilvánul meg, mintsem a forradalmi változásokban, ezért kell a kultúrára figyelni. (Ryszard Kapuscinskival beszélget Michal Luczewski, 2001 /nem publikált interjú/.) A közönyt, sőt arroganciát elsősorban a hatalmas amerikai tévéhálózatok politikájához kötném, olyanokéhoz, mint az ABC, a CBS, a CNN. Ezek mellett ugyan léteznek szakfolyóiratok (Foreign Affairs, Foreign Policy, Harper's), amelyek a harmadik világ problematikáját objektív módon kezelik, csakhogy hatókörük korlátozott. A nagy médiaközpontok az információt mint árut kezelik, nem pedig mint az igazság hordozóját. Ennek következtében a harmadik világ képe erőteljesen deformált: vagy teljesen mellőzik a térség országainak bemutatását, vagy - ami sokkal kártékonyabb taktika - a legsötétebb színekben ábrázolják a harmadik világot. így kapjuk aztán a szokásos, poklot idéző információkat: Bangladesben mindig árvíz van; Afganisztánban állandóan pusztítják a buddhista sztúpákat; Ruandában a lakosság folyamatos mészárlása zajlik; Pakisztánban büntetlenül folyik a drogkereskedelem stb. Az ily módon preparált információk befogadója annak az illúziónak az áldozatává válik, hogy ő maga tökéletes világban, egy új utópiában él, amelyet mindenfelől ellenséges erők vesznek körül. A harmadik világban veszélyforrást lát. Védekezőreflex alakul ki benne: „El kell határolódnom ettől a bűnöző világtól - gondolja -, miért kellene segítenem vagy fizetnem ezeknek a banditáknak? Lássanak végre munkához azok az emberek, szövetkezzenek egymással, kapcsolódjanak az internethez, vegyenek maguknak mobiltelefont, hagyják abba végre a belháborúkat, a gyanús üzleteléseket". Ezen a ponton újabb illúzióval találkozunk: a műszaki fejlődés nem vezet automatikusan sem a jóléthez (mit kezdhetnének az emberek az internettel, ha egyszer nincs áramuk?), sem a nyugati megoldások bevezetéséhez. A modernizáció ugyanakkor a fundamentalizmust, az „antiwesternizációt" is szolgálhatja. (Elsőként talán Nagy Péter cár politikája igazolta ezt a feltevést, ő ugyanis a holland és angol haditechnikát arra használta fel, hogy megerősítse saját egyeduralmát.) (Ryszard Kapuscinskival beszélget Michal Luczewski, 1. fentebb!) A Nyugat védekezik, óvja állampolgárait mindentől, ami nem nyugati. Ha megnézzük, milyenek a világból érkező tudósítások a nyugati médiában, észrevehetjük, hogy azt, ami nem nyugati, veszélyként értelmezik. Keletről a maffia fenyeget. Délről a fundamentalisták fenyegetnek. Afrikából azok az őrült afrikaiak, akik kölcsönösen gyilkolják egymást. Ázsiából és Dél-Amerikából a kábítószer-kereskedők. Minden, ami nem nyugat-európai, veszélyt jelent. (Pisze pan od czterdziestu lat..., Ryszard Kapuscinskival beszélget Anders Bodegard, ford. Dorota Ines Nowak, „Brick" 1995, nr 51.) A világgal kapcsolatos tudás egyre inkább a média kezébe megy át. Az átlagember annyit tud, amennyit az amerikai televízió megmutat neki. Az összes többi televízió, a mienket is beleértve, az amerikai tévéktől veszi az anyagot, az 26
