Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Szuromi Pál: Megváltó örvényben (Tóth Menyhért organikus, ciklikus szemléletéről)
az emberi, tárgyi jelenségeknek. Számára főként azok a figurák, jelenetek az igazán érdekesek, tanulságosak, amelyek valamiképp túlmutatnak a csacsogó jelen időn. A Szolgaság című képen egy vitális lovat és két emberalakot észlelünk. Egyikőjük nyeszlett, vézna küllemű, s az állat hátán heverészik. A másik figura ellenben erős, vaskos alkatú, akivel a ló is közvetlen, elismerő nexusban áll. Minthogy ő az éltető, gondoskodó típus, akire lehet számítani. Amiként a különféle fejek mintázataiban is ott találjuk a természeti, állatias utalásokat. Ezekkel egyébként nemcsak komikus, hanem vitális, természeti léptékű energiák is a felszínre törnek. Elvégre: „A tárgyaknak vagy cselekedeteknek csak akkor lesz értéke, ... ha így vagy úgy részt vesznek egy olyan valóságban, amely meg is haladja őket" - írja Mircea Eliade. „A táplálkozás nemcsak egyszerű fiziológiai tevékenység: közösséget újít meg" (Az örök visszatérés mítosza, Európa K., Bp. 1998.16-17. o.). Igazában ez az a mitikus, ciklikus szellemiség, amely az alkotó festői, etikai látószögét irányítja. Persze minél tágasabbá, egyetemesebbé válik Tóth Menyhért művészi világképe, annál jobban izgatja a formai, esztétikai szintetizálás kérdésköre. Igaz, eddig is bizonyosan tudta, érezte: mindenekelőtt az érzékien nyitott, kerekded formák irányában kell kutakodnia. Mint ahogy arra is rádöbbent: a színek asszociatív, tartalmi értékeit is rendkívül komolyan kell vennie. Innen adódik, hogy a hatvanas évek végétől egyre feszesebbé, egyre monumentálisabbá fokozódik komponálási módszere. Az Ősanya hullámzóan vaskos, robusztus teste majdhogynem szétrobbantja a keretléceket, hovatovább természeti energiákkal felvértezett alakkal szembesülünk (1968 k.). Nem is szólva az Állatban megtestesülő kont- rasztos, csaknem heroikus vitalitásról (1968). E kiemelkedő művek is jelzik: az archaikus ösztönű, mágikus fogékonyságú alkotó mind mélyebbre és mélyebbre halad emberi létünk genetikai vizsgálatában. Itt már a legrégibb ősidők nyersebb, fizikálisabb régióiban vagyunk, így a testi elevenség nimbusza is óhatatlanul meghatványozódik. Mégis azt látjuk: ez a herkulesi képzetű erőkultusz nem mond ellent a testszerűen hajlékony, kerekded formaképzésnek. Erről egyébként a művész többször is nyilatkozott. „Hogy valamiben benne legyen az életnek a legteljesebb igenlése, élése, én ezt csak így tudom elképzelni: kerek formában" (Bánszky Pál: T. M. Képzőművészeti Alap Kiadó, Bp. 1978. 31. o.). Szó se róla: e szimbolikus, szintetikus alakzat szinte Egyiptomtól, Platóntól indulóan jelen van az egyetemes kultúra vérkeringésében. Elég csak a gótikus katedrálisok rózsaablakaira gondolnunk, mint ahogy a reneszánsz építészei is a körformában látták az ideális városok megtestesülését. Majd a modem szobrászatban is geometrikus, expresszív sűrítmények kerülnek elénk, amelyek az égitestek és az emberi fejformák szimbiózisát példázzák (pl. Antoine Pevsner, Isamu Noguchi). A hazai modem festészetben viszont nemigen találunk olyan életműveket, amelyekben az íves lendületű, organikus és expresszív formálás egyféle hosszabb távú, konzekvens útvonalat járna be. Különösen a figurális látta tás területén. Tóth Menyhért földközeli, falusi tematikáiban ellenben sorra-rendre szaporodtak, erősödtek az efféle alakvariációk (pl.: tojások, rózsák, halak, fészkek, fejek, kövérkés parasztasszonyok stb.). Ennélfogva igencsak természetes, szerves formaérésről beszélhetünk, amely úgyszólván szükségszerűen hívta elő az összefogóttabb, szintetikusabb eszményképet. E tekintetben talán nem felesleges a festőállvánnyal, szentendrei házakkal startoló Barcsay Jenőre hivatkoznom. Elvégre a geometrikus, konstruktív előadás közegében lényegében egy olyanféle meggyőző, magasrendű pályát valósított meg, mint a miskei mester az organikus kifejezés területén. Más kérdés, hogy a teljesség érzete jobbára duális párosokhoz kapcsolódik. Csontváry Zarándoklásán is összehajtó, egymásba fonódó fatörzseket észlelünk, aztán Vajda Lajos Felmutató ikonos önarcképéről is szimultán, kettős arckép tekint ránk. így aztán Tóth 63
