Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Silling István: „Engedje az Isten”
re becsukták. Ez ma már nem része a kupuszinai népi vallásosságnak, hiszen a temetőbeli ravatalozókápolna megépítése óta nincs temetési menet a faluban. A köszönés, mint már említettem, az emberek közötti kapcsolatteremtés első jele. Az utcán egymással találkozók közül a fiatalabb - akár férfi, akár nő - köszönt előre Dicsértessék a Jézus Krisztus! mondással, vagy rövidebben Dicsértessékkel. Erre az idősebb fogadta a köszönést: Mindörökké ammen, vagy csak Mindörökké. A néprajzi szakirodalom számon tartja - a magyarok ilyen köszönése mellett a hasonló lengyel szokást -, s ennek kiegészítésére el kell mondanom, hogy a bácskai horvátok, bunyevácok, sokácok (lévén ők mindannyian római katolikusok) hasonló módon köszönnek a maguk nyelvén. Kupu- szinán ez a köszönési mód utcán már alig hallható, pedig harminc-negyven évvel ezelőtt még a zsémbesebb öregek hangosan megfeddték a nem köszönőket akár szidalmazással, a szüleik nevelési módját emlegetve, akár azzal, hogy ők maguk jó hangosan, hogy más is hallja, ráköszöntek a nem köszönő fiatalra, aki erre mindenképpen elszégyellte magát. És ez nem tartozott a személyiségjogok megsértésének körébe, csupán a helyes gyerek- nevelés feladatai közé. A köszönések közül férfiak még használják az Adjisten!, ritkábban Adjonisten! köszönésformulát, amire a válasz is Adjisten!, vagy csak elvétve Fogadj- isten! A házba belépő bárhonnan érkező házbeli, avagy idegen mindig az említett Dicsértessék a Jézus Krisztus! köszönéssel üdvözölte az otthon levőket. A válasz a már említett volt. Templomból hazatérő ember a házbelieket még ma is több helyen a következőképpen köszönti: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Része legyen a szentmisében annak is, aki nem volt!, amire a válasz: Mindörökké ammen. Engedje az Isten! Amikor valaki elmegy a háztól, akkor az Isten áldjon meg! köszönéssel távozik, amire az ottmaradók szintén Isten áldjon meg! jókívánsággal válaszolnak. A háztól távozó halottnak is ezt mondják: Isten áldjon meg! Szerencsés utat!, s ebben az utolsó útjára indulót kísérik ki olyan kívánsággal, hogy jó helyre kerüljön, vagyis a mennyországban legyen helye a lelkének! Ha már a halottól való búcsúzást említettem, szólnom kell az alamizsnálkodásról mint a vallási néphagyomány egyik eleméről. Kupuszinán a halott után maradó ruhákból mindig adnak szegényebb embereknek, vagy ha nem is szegényebbnek, akkor a ruhadarabokat viselni tudó személyeknek (egyre kevesebb a népviseletben járó asszony, s ezért már- már nincs is kinek adományozni az elhunyt nő után maradt ruhadarabokat). Nem a vallás, hanem a néphit szerint, ha a házbeliek a nemrég elhunyttal álmodnak, akkor az azt jelenti, hogy az elhunytnak még bolyong a lelke, s ezt úgy lehet megnyugtatni, hogy a ruháiból szét kell osztani, vagy pedig mielőbb misét szolgáltatni lelke üdvéért. Kötelező alamizsnálkodási alkalomnak tartják Kupuszinán a Szállást kereső Szentcsalád- kilencedet befogadó ház asszonyának kötelességét, hogy karácsony előtt egy-egy rászo- rulóbb családot élelemmel megsegítsen. Élő szokás ez még a faluban. Ugyancsak illetlen dolognak tartják, ha szenteste a karácsonyköszöntők közül bárkit is elküldenek. Az év közben a házba betérő koldusoknak is mindenhol adnak kisebb-nagyobb alamizsnát: tojást, krumplit, hagymát, egy tányér levest, egy-két szelet kalácsot, pár dinárt stb. Régen mindenszentek délutánján a temető bejáratánál sok koldus, jobbára apatini cigány kére- gető ült, s könyöradományt kért. Aprópénzt volt szokás adni ezeknek a rászorulóknak. A népi vallásosság leggyakoribb mindennapi formája ma is az imádkozás, az Istenhez való fordulás, a vele való kommunikáció. Az imádkozás alkalma leginkább a lefekvés előtti, s ilyenkor hosszabban imádkozik a vallásos ember; azután a reggeli imádkozás, valamint amikor a reggeli, déli vagy az esti harangszót hallja. Legtöbben a miatyánkot, az üdvözlégyet - főleg ha a rózsafüzéres társulat tagja az illető -, az úrangyalát imádkozzék. Ha a mezőn meghallják a harangszót, akkor figyelnek, hogy hogyan szól. Ha halottra harangoznak, akkor az Isten nyugosztalja! kívánsággal veszik tudomásul a hírt. Ha az úran66
