Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Gobby Fehér Gyula: A pogányok öröksége; Kicsoda lakozik sátorodban; Féltve látom egeidet; A haszontalan venyige
Nem mintha a kapuzár olyan bonyolult lett volna. Egy szög vagy egy szilárdabb drótdarab is elég lett volna hozzá. A lelkemben nem döntöttem el, mit tegyek. Ha kimegyek, megint vár Rózsika meg a két gyerek, Esztike meg a három gyerek, összeadtam magam Szilviával is, aki leeszi rólam a húst, ha meglát, mert hetekig meg se jelentem, az állásomat elvesztettem, kereset semmi, pedig heten várják, hogy juttassak nekik. Csupa zűrzavar az életem. Valóban nem lehetett tudni, kicsoda lakozik az én sátoromban. Akkor éppen a sekrestyében dolgoztam, s megcsörrent valami a régi szekrényben, amit bezártak előlem az atyák. Először azt hittem, kegyszerek vannak benne, de nekiestem vállal, s akkor üveg koccant benne. Nem volt benn József, magamnak kellett intézkednem. Jól sejtettem, bort tartottak a díszes ajtó mögött. Mikor kinyitottam, az alján fonatos üvegekben, a polcokon literes palackokban ragyogott a vörösbor. Könyörülj rajtam, Uram, mert ellankadtam. Nagyon ellankadtam a látványtól. Száraz voltam, mint az itatóspapír. Egy este az is eszembe jutott, hogy ezek barátot akarnak faragni belőlem. Ideje volt cselekednem. Lelkem is igen megháborodott, Uram. Három hónap után úgy döntöttem, jöjjön a bor. Lehet, hogy megszentelt bor volt, mert kegyetlenül beszívtam tőle. Vagy a sok önmegtartóztatás tette, de négy-öt üvegtől úgy beakasztottam, hogy lehánytam a gvárdiánt. Hosszú ívben hánytam, amikor bejöttek az atyák, teljesen tönkretettem a falakat, pedig három napig dolgoztam rajtuk. Egy nyitott palackot szorongattam, azt nem adtam oda senkinek. Végül a kórházban ébredtem föl. Kiderült, hogy a mentő vitt be elvonókúrára, mert állítólag magam akartam így mindenáron. Ott aztán nem őrizték az embert. Még aznap kisétáltam, és meglátogattam Szilviát, aki egy Pista nevű pasassal élt. Kitessékeltek rögvest. Akkor hazamentem Esztikéhez, de ott meg egy Róbertét találtam. Rózsihoz nem is mentem el, tudtam, hogy együtt él Bölömmel. A biciklimet sajnálom legjobban. Azóta szereztem másikat, de az elveszett valahogy kézbevalóbb volt. Köny- nyebben is forgott a kereke. Most valahol egy másik sátorban lakozik. 59
