Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Szuromi Pál: Megváltó örvényben (Tóth Menyhért organikus, ciklikus szemléletéről)

zsaszín tónusok analógiájára gondolok. Hanem egyúttal a gyűrűs, spirális formaképzésre is, ami a képelemek belső rétegeit majdhogynem töviről hegyire átjárja. Mintha a csupasz víztömegek hullámzó, organikus lüktetése is támpontot adna az expresszív formaképzéshez. Mi más lenne ez, mint egy különleges, hipnotikus ráérzés! Vagy netán csak képzelődnék? Dehogy, akár próbát is tehetünk. Vegyünk egy négyszögű, paszpartú- szerű papírkivágatot, s ezzel igyekezzünk olyan részleteket keresni a mű reprodukcióján, amelyek önmagukban is szuverén, amolyan félabsztrakt kompozíciókat alkotnak. Nos, legalább két-három efféle sűrítményre lelhetünk. Ami annyit tesz: ezúttal is a részletek jellege igazán árulkodó.

Nem én mondom először: Courbet dinamikus, nagyvonalú tengerképeiben már félig- meddig ott lüktet a tasiszta tolmácsolás felszabadultabb spontaneitása. Majd Daumier könnyed, bravúros rajztudásában is a modem grafika genetikai alapvetését tisztelhetjük. Mindezt csak azért mondom, minthogy a művészet alakulásában, fejlődésében egyebek közt a korábbi műtípusok lakonizálása és részletformáinak alaki önállósulása is tetemes szerepet játszik. Ami előzőleg bőbeszédű, külsődleges értelmezés volt, azt később öntörvényűbb tolmácsolás helyettesíti. S ami korábban a formaelemek variatív, kontrasztos ritmusát adta, az immár az alaki egyneműség koncentráltabb, eszmeibb régióiban folytatódik. Persze jelenleg is Tóth Menyhért legintenzívebb, legizgalmasabb pályaszakaszát latolgatom. Hisz természetközelség ide, stiláris változatosság oda: most derül ki igazán, itt egy rendkívül összetett, stiláris önállóságra törő festővel állunk szemben.

Elég csak egymás mellé tennünk első jelentős arcmását, az Önarcképet és a röviddel utána keletkezett Kettős arcképet. Aligha kétséges: különböző szemléletű műveket észlelünk! Ámbár az összekötő szálak is igencsak erőteljesek. Jelenleg már feszes, premier plá- nos, már-már monumentális komponálással szembesülünk, sőt az atmoszférikus, lebegő- en síkszerű előadásban is közeli rokonságot érzünk. Akárha e szuggesztív, virtuális teremtmények az állhatatlan vonalak és fények dinamikus áthatásaiból szerveződnének. Igaz, az előbbi portré formaritmusában a kihegyezett, kubisztikus elemek is szóhoz jutnak, akárcsak főiskolás képein és a Gonosz tolmácsolásánál. Ugyanakkor a fájdalmas, tragikus önmegmutatás horizontjában a játékos, ironikus vonások is helyet kapnak. Főként azért, mivel az átlós fejforma alsó, mintegy állatiasabb része kerül előtérbe. Aztán a duális portrén is kimondottan dinnyefejű, gyermekies és erotikus nőalakok észlelhetők. Ám ennél is fontosabb, hogy ezen a művön már csak gyűrűzően eleven, organikus formatartalmak szerepelnek. Tisztára úgy, mint a majdhogynem egy időben született örvényittas Tóparton.

Alighanem ez az a metszéspont, ahonnan már egy imponálóan magára talált, korszerű festőről beszélhetünk.

Álljunk meg egy rövidke időre! Mert közel sem kézenfekvő, hogy hat-hét évi nehézkes, kétes értékű munkálkodás után a miskei alkotó itt miféle művészi metamorfózison ment keresztül. Nos, a világszemléleti, tematikai orientálódást most is alapvetőnek tekinthetjük. Amíg a művész az érzelgős messianizmus, a narratív eszmék bűvkörében élt, addig pik- túrájában is a mozgalmas, életképszerű és jelképes láttatást kultiválta. Innen fakadtak józan, naiv részletezésű házai és utcarészletei, egyúttal futkosó bikái vagy lovas kocsijai, nem beszélve mitikus égi teremtményeiről. Amint azonban maga mögött hagyta e népes, romantikus és duális szerkezetű valóságképet: szemléletmódja is rövidesen átalakult. Hisz egy-egy puritán tájrészletből, egy-egy magányos vagy páros fejformából már jórészt hiányoztak a regélő, irodalmias sugallatok. így aztán óhatatlanul a formaképzés szuverenitása, karakterisztikája nyomult előtérbe. S ezzel némiképp máris helyben vagyunk.

Ámde miféle szakmai, szellemi háttere lehet a magára talált Tóth Menyhért expresz- szív, organikus nyelvezetének? Már az eddigiekből is kitűnt: főiskolás időszakában

58