Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - 100 ÉVE SZÜLETETT TÓTH MENYHÉRT - Szuromi Pál: Megváltó örvényben (Tóth Menyhért organikus, ciklikus szemléletéről)
Száz éve született Tóth Menyhért Szuromi Pál Megváltó örvényben Tóth Menyhért organikus, ciklikus szemléletéről Mi sem nyilvánvalóbb, minthogy a festők tekintélyes hányada kimondottan nőpárti. Még műveik tematikájában is. Ezt tapasztaljuk Tóth Menyhért munkásságában is, ahol jóformán egymás sarkába érnek a legkülönfélébb leányzó, asszony vagy ősanya változatok. Igaz, a miskei mestert közel sem a külsődleges alaki, hangulati szépségek izgatták legfőképp. Inkább az érzelmi elevenség, az önzetlen gondoskodás természeti csodáját tisztelte bennük. Nélkülük ugyanis irgalmatlanul fejünkre nőne, majd betemetne bennünket a feneketlen gyomrú idő. Ok viszont gondoskodnak a családi, faji kontinuitásról, a reményteli jövőről. Ergo - a legendás öröklét reprezentánsai. És csakugyan: Tóth Menyhért pont egy évszázada pillantotta meg a napvilágot. S alighanem ő is úgy ficánkolt édesanyja karjaiban, ahogy ezt remekbe sikerült, himnikus alkotásán, a Parasztokon megfogalmazta. Egyben a gyermekáldást is amolyan közösségi ünnepnek tekintette. Ez alighanem jelenleg is így volna rendjén való. Ma már szerencsére nemigen kell bizonygatnunk e különös természetű festői életpálya kiemelkedő esztétikai értékeit. Ha jókora késéssel is, ám a hatvanas évek legvégétől Tóth Menyhért egyszeriben berobbant a kivételesek, a stílusteremtő nagymesterek válogatott táborába. Más kérdés, hogy e késői felfedezést akár Fortuna kegyének is felfoghatjuk. Ne feledjük: nálunk a kulturális, művészeti élet érdemi eseményei többnyire a fővároshoz kötődnek. Miske pedig - ahol a művész pályája java részét töltötte - ugyancsak kiesik Budapest látóköréből. Persze az sem mellékes, hogy korántsem tartozott a gyakran szereplő, magamutogató alkotók közé. Jellemző például: a negyvenes évek legeleje után pusztán csak huszonhárom esztendő múlva jelentkezett önálló kiállítással. Mindenesetre úgy tűnik: parányi országunkban majd mindig hátrányos, mostoha sors jut az egzotikus, remeteéletet vállaló művészeknek. Ezt tanúsítja Mednyánszky vagy Csontváry viszontagságos pályája is. Tényleg: a fiatal Tóth Menyhért személyes tárgyú rajzai között egy kackiás tartású, Kalapos férfire is felfigyelhetünk. Aki éppenséggel Csontváry Kosztka Tivadar. Ami azért máris mond valamit a fiatal alkotó művészi vonzalmairól, eszmei kötődéseiről. De ne menjünk el szótlanul a nagyszerű tájvíziók és a drámai csavargóképek progresszív festője mellett sem. Már csak azért se, mivel ehhez a témához közvetlen élményem társul. Tudnunk kell ehhez: az idős, ünnepelt művész pontosan Mórahalmon rendezte meg legutolsó kiállítását (1979. szeptember 4-14.). Vagyis szülőfalujában. Lám, az alkotó kerek- ded formai ideálja még életútjának kereteiben is szépen visszaköszön. Amúgy jócskán összesereglettünk e rendezvényre, hisz mindenki látni akarta híresneves földijét, egyúttal műveit is. Később pedig díszvacsorába, köszöntésekbe és hangulatos, bensőséges társalgásokba torkollt az este. Magam is odaültem a mester mellé, s természetközeli, állati vonzatú emberi figurái kapcsán Mednyánszky László öröksé55
