Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Sáfrány Attila: A posztmodern kísérlet kudarca
szú kihagyásokkal megjelenő, s így szellemi kontinuitás nélküli folyóirat létesült: a Másik, az Újvidéki Műhely, az Ambrosia, a Táltos, az Orbis. Több irodalmi csoportosulás és fanzin jelent meg, ennek ellenére a vajdasági recepció, ha a fiatalokról volt szó, régi szocialista hagyományait ápolva, mintha továbbra is csak arról lett volna hajlandó tudomást venni, ami a Symposion berkeiben történt. Pedig a Symposion ekkorra már csupán egy volt a sok közül, és nem az egyetlen (amiről a versenybírák koncepciózus döntése szólt). Ez a menthetetlen, modernista konzervativizmus, a múlt anakronisztikus erőltetése katasztrofálisnak bizonyult, aminek gyümölcseit most aratjuk a semmivé foszló utánpótlás sivatagát bámulva (miután az egyetlen édesgyermek, a Symposion irodalomteremtő kísérlete is kudarcba fulladt). A Symposionnak megadatott a lehetőség, azonban annak sem minden fenntartás nélkül. Ennek okát a nemzedékváltásban kereshetjük, amely természetszerűen szembeállítja a régit és az újat. A harmincas évektől a hatvanas évekig eltelt harminc év egy bibliai nemzedéknek felel meg. Ezt az elvet alkalmazva a következő nemzedéknek a kilencvenes években kellett volna jelentkeznie. Nem a bibliai nemzedékelméletre szeretném alapozni az állításaimat. Mind a harmincas, mind a hatvanas években világszerte olyan társadalmi mozgások indultak el, amire az irodalomnak, vele együtt minden szellemi irányzatnak, elkerülhetetlenül reagálnia kellett. Ha a 30-as és a 60-as évek társadalmi változásai kiváltotta szellemi hiányérzet kiáltott az adekvát válaszért, akkor a 90-es évek velük szemben eget rengető változásai torkuk szakadtából tették ezt4. Nálunk azonban ez pusztában visszhangzó „kiáltás" maradt. A 80-as évek végén, pontosan a kellő időben, jelentkezett ugyan néhány fiatal, akik csoportosulva nemzedéki jellemvonásokkal kezdtek helyet követelni maguknak. Az Új Symposion 1988/6. számának ezeknek a lázadozásuk miatt előbb ifjú titánoknak, később fiatal nemzedéknek elkeresztelt társaságnak a bemutatása volt a célja. Nem lett belőlük azonban nemzedék, de pszeudonemzedék sem voltak, mint gondolja róluk Szerbhorváth5. A lehető legkedvezőtlenebb időpontra tehető a föllépésük: előbb tapasztalatlan fiatalokként belekeveredtek a leváltott Sziveri-szerkesztőség és az akkori szerkesztőség közti vitába (még affirmációjuk előtt), 91-ben pedig jött a háború a nagy értelmiségi menekülthullámmal. Mondhatni, a körülmények miatt esélyük sem volt nemzedékké válni. Esetükben a háború tényleg perdöntőnek bizonyult. De amint a bevezetésben utaltam rá, senki sem pótolhatatlan: még a fiatalok sem azok (©). Legközelebb a Horváth-Virág vezette Symposion-szerkesztőség előtt nyílott lehetőség a nemzedékalapításra. A támogatás sem maradt el teljesen. Az viszont, ami ebből a végén kisült, egyszerre nevetséges és siralmas. Sem posztmodem irodalom nem született, sem új nemzedék. A történet vége, hogy ők kettedmaguk maradtak a szerkesztőségben, majd időlegesen a lap is megszűnt megjelenni. Néhány kiváló irodalmi szöveg, a Dombosi történetek a szerzőhármastól és Szerbhorváth szociológiai színezetű esszéje a vajdasági ma4 Két okból tartom eget rengetőnek az előbbiekkel összevetve a 80-as, 90-es évek fordulóján végbement változásokat. A világ volt modernista kétpólusúságát, Fukuyama naiv modernista ábrándjával ellentétben, a kétpólusúság egy teljesen új, posztmodem formája váltotta fel úgy, mint (a monolitikusán egységesült) Nyugat és a kultúrkörökre oszló Kelet (pluralista egységének a) szembenállása. A huntingtoni jóslat a civilizációk harcáról ma már élő valóság, aminek a filmhíradók révén mindannyian szemtanúi lehetünk. A másik rendkívül fontos változás a 90-es években az Internet világméretű elterjedése. Az Internet a világtörténelem első olyan gondolatközvetítő médiuma, amivel a szabadságfosztó orgánumok, az egyházi és az állami befolyásolás vagy az elit kritikai szerv és a pénzelési politika célzatossága, legalábbis a mai napig, nem igazán tud mit kezdeni. Az Internet ezért jelen pillanatban az egyetlen igazán szabad szellemű, valóban posztmodem gondolatközvetítő médium a kulcspozícióit szilárdan tartó, szabadságfosztásra épülő modernista világban. 5 Szerbhováth György: Vajdasági magyar bölcsek protocollumai. Symposion, 1998. szeptember-október. 27. o. 19
