Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 6. szám - Fekete J. József: Karámban
egyik üres terének gondolom a kultúra, a művelődés, a művészetek világát.6 Egyre üresebbek köröttünk a terek, és nagy az átláthatatlanság. Egyre üresebbek körülöttünk a terek, egyre nagyobb a helyszíneiken a nyüzsgés.7 Az, hogy minden kör, minden társaság kialakította a maga kultúra-képét, kultúra-eszményét, áttekinthetetlenné teszi a kultúra, művelődés és nyelvhasználat köznapi-artisz- tikus elkülönülésének terepét. A kritika joggal észrevételezte, hogy a magyar köznyelv és közgondolkodás átalakult. Megdurvult, megújult, visszafejlődött, félrefejlődött.8 Sőt, tegyük hozzá, egyre gyakrabban jelennek meg önmagukat irodalomként definiáló szövegek, amelyek azonban végső soron csupán az írásbeliség dokumentumának tekinthetők. Ez azonban nem önmagában járó probléma, vagy mondjuk megértőbben, jelenség, mert tulajdonképpen az irodalomban a mérték is változik, nem csak a mémivaló.9 Az irodalomban tehát végső soron nincs igazság. A modem irodalom a gyanakvással kezdődik10 11, a mindentudó elbeszélő trónfosztásával, és mindenben kételkedni tanít. Az olvasó e késztetéstől vezérelve kezd kételkedni az emberben, a világban, a formában, és végső soron magában az irodalomban is. Ez a nyughatatlan gyanakvás adja a pótolha- tatlanságát, a kétely a művészet magja és fő princípiuma, és ezáltal lehet a művészet az emberi szellem utolsó menedéke. (2.) A zárt régióban az élet lefojtott volt. A nyitott világ örvénylő. Megszámlálhatatlan részszintér alakul az átlátható színhely-egész után. És a lokális mozgásokba betörnek a távolabbi örvénylések hatásai.11 Minden tartósan elnyomott csoport gondolkodása sérült. A sorozatos tragédiák egy idő után bénítólag kezdenek hatni a nemzetre, elgyengítik életerejét.12 Ennek a lélektani axiómának a fényében szemlélve az irodalom és a kultúra kisebbségi körülmények közepette való fejlődését, az előzőket szem előtt tartva, eleve megkér- dőjelezhetővé válik, mennyire releváns a kisebbséghez tartozók belső fölmérése, értékelése, helyes-e az a mód, ahogy önnön irodalmuk esztétikai értékeiről és etikai vonatkozásairól tárgyalnak. Nem sérült-e az a kánonképzés, amely a kisebbségi létkörülmények között születő irodalmi alkotásokat a centrum és a periféria viszonylatában kettős megítélésben láttatja? Ebben a viszonylatban, a központ és a peremvidék irodalmát megkülönböztető látásmódban milyen értékkategóriák jutnak döntő szerephez? Erkölcsi-etikai, etikai-szociális vagy esztétikai-retorikai ismérvek alapján ítélnek egyfelől azok, akik a vakondtúrást bérces vonulatnak látják, illetve fordítva, akiknek szigora a periférián sarjadó alkotásokat eleve vadhajtásként élik meg? A délvidéki magyar kultúra és iro6 Fűzi László 2 Sándor Iván ® Kemény István ^ Gál Sándor 10 írja Radics Viktória a Danilo Kiáről készített monográfiájában. 11 Sándor Iván 12 Gazda József 4
