Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Tatár Sándor: Miért/hogyan igen, ha nem, avagy vane kiút a radikalitás csapdájából?
Ideje viszont vázolni - ezzel a fentieket is érthetővé tenni remélvén - a regény szereplői közötti viszonyokat, s röviden jellemezni helyzetüket. A legjobbnak látom Szirák Péter találó és lényegkiemelő leírásához folyamodni a Tétovább, csendesebb címmel pillanatnyilag az interneten (www.litera.hu) olvasható könyvismertetéséből: „Az elbeszélt események előterében a Keserű nevű főhős [...], egy aránytalan következményű »lázadás« kálváriáját megjáró, hitevesztett kiadói lektor áll, aki valamikor a nyolcvanas évek elején egy legendás, sőt némiképp kultikus, már-már bálványozott értelmiségi figura, B. delejes hatása alá kerül, akinek 1990-ben bekövetkezett öngyilkossága alapjaiban rendíti meg az ő és barátai identitását. B. alakjának újbóli, ezúttal hagyományosabban regényszerű megteremtése a Kaddisra utal [...]: az ottani elbeszélőfőhőst is B.-nek hívták, ő volt az, aki a mostani regényben is szereplő doktor Obláth nevezetes kérdésére a trilógia harmadik részében egy közel kétszáz lapot, az egész művet megtöltő (mesterien komponált) választ adott. (...) B. élettörténetének itteni részletezése mintegy kommentárul szolgál a Kad- dishoz, amennyiben az ottani főhősnek a gyermekvállalás elutasítására vonatkozó [...] drámai válaszát (»Nem! - mondtam rögtön és azonnal, habozás nélkül és úgyszólván ösztönösen«) a Felszámolás egy abszurdként értett sors konkrét élethelyzeteinek kontextusába helyezi. B. szó szerint és képletesen is Auschwitz szülötte: 1944 végén a tábor »természetes« gyilkos logikáját egy pillanatra áthágva szüli meg édesanyja Auschwitz egyik kórházbarakkjában. Ahol a halál személytelenné, gépiessé, így külsődlegessé és idegenné lett, ott a születés [egy ilyen] világrajövetel véletlene is életre szóló szorongás és bűntudat. Történetnek lehet, hogy valódi, de nem igaz. »[...] Megtörtént és mégsem igaz. Kivétel. Anekdota. Homokszem kerül a hullaszeletelő gépezetbe. (...)« Mégis Auschwitz szülötte, B. az, aki abszurdként értett létezésével, egy darabig megíratlanul hagyott, meg- íratlannak vélt, s végül titokban tartott történetével, delejes hatásával értelmet ad a barátai életének (főként Keserűnek és Sárának, de rejtettebben, talányosabban Juditnak, Obláthnak és Kürtinek is), valamilyen - közelebbről nehezen körvonalazható - közös sorsban részesítve azokat, összeabroncsozza a társaságot. Sára az elementaritásában megmutatkozó szerelmet, Judit a rajongást és a menekülést, az Auschwitz-tapasztalat megélését és az attól való szabadulás kikényszerítését köszönheti neki, Obláth egyfajta választ kap »filozófiai« kérdéseire [A Sárához, valamint az Obláth-hoz fűződő viszony tekintetében nem gondolom találónak Szirák Péter leírását. T. S.], Kürti neki tulajdoníthatja önnön kiábrándultságának hitelesítését. Keserű pedig mindent. Személyiségének körvonalait, hitetlenségének alapját, önállótlanságának igazolását. Történetének elmondha- tatlanságát. B. sosem lázadt, sosem lelkesedett, s nem is volt kiábrándult. A B. egy fogolyszám kezdőbetűje, e fogolyszám viselője pedig annyi arcot mutat, ahányan csak feléje fordulnak. [...] Aki viszonyra lép vele, barátja lesz, szerelmese vagy vetélytársa, netán ellensége. O a vágyott habitus, a csodált író, a sorstalan sors, az értelmetlen értelem maga. Az önmaga életétől elidegenedett személyiség. Az önmagát túlélő." Mivel a Felszámolásnak a legkevésbé sincs „fordulatos cselekménye", mindez alig egészítendő ki valamivel, hogy e cselekménynek is megkapjuk a hozzávetőleges vázát: B. nem természetes (a szónak a feltétlenül magyarázatot követelő értelmében is!) halála a regényben két nyomozás elindítója lesz - a rendőrség hivatalból nyomoz, hiszen B. halálát intravénásán beadott, túladagolt morfium okozta. A helyszínelők az üres ampullát és a fecskendőt is megtalálták, ilyesmihez pedig csak úgy egyszerűen nem juthat az állampolgár. De elszánt nyomozásba fog Keserű is: először meglehetősen elvont, mondhatni hipotézisekkel dolgozó nyomozásba, B. tettének (vagy tán inkább a tett konkrét időzítésének?) oka-magyarázata után. Amikor B. utolsó (B. által egy ideig talán utolsó szalmaszálnak is tartott) szeretőjének, Sárának a szívós faggatása megtenni gyümölcsét: Keserű elolvashatja B. (egyik!) valódi, azaz Sárának szóló búcsúlevelét, Keserűben14 - aki bizonyos 114