Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 5. szám - MAI MAGYAROK MAI MAGYAROKRÓL - Tatár Sándor: Miért/hogyan igen, ha nem, avagy vane kiút a radikalitás csapdájából?

Valaki más című napló- és esszéregényének tanúsága szerint a 90-es évtized(első felé)ben dolgozott.

A regény szerkesztése terjedelméhez képest viszonylag bonyolult, amit az is mutat, hogy három narrátora van: a szöveg előrehaladtával mintegy kerettörténetté minősülő (az 1999-ben az ablaknál állva a hajléktalanokat bámuló, majd B. hátrahagyott darabjának olvasásába fogó s a darabtól a szót visszaemlékező én-elbeszélőként átvevő Keserűt bemutató) rész ismeretlen neutrális elbeszélője, továbbá a kiadói lektor Keserű, aki - mint említettük - egyes szám első személyben idézi vissza a B-vel kötött barátságuk előtörté- netét-kezdeteit, néhai barátja és bálványa öngyilkosságát s az azt követő napok-hetek részben külső, ám elsősorban belső-személyes történetét, s végül - szintén én-elbeszélőként tudósítva az „ugyanarról" a múltról, ti. a B. halálát követő időről - Judit, B. elvált felesége, aki azóta teljesen más körökben mozog, kétgyermekes családanya és egy sikeres, sportos építész jómódban élő felesége. Az eseményeknek (a B. öngyilkosságát többé- kevésbé közvetlenül követő eseményeknek!) egy részéről az olvasó B. hagyatékban maradt (és Keserű által éppen újraolvasott) darabjából értesül; B. tehát, a regény fikciója szerint, olyan módon és mértékben van birtokában a valahai barátok (maga B., Keserű, Sára, Sára férje: Kürti, Obláth doktor, a volt feleség, Judit, sőt Juditnak az ő világukhoz sosem tartozott második férje, Adám) Keserű által a regényben több helyütt megismerhe- tetlennek, bizonytalannak, átláthatatlannak, de legalábbis mindenképpen elbeszélhetet- lennek mondott történetének, hogy drámaként előre megírta a halálát követő történéseket. (Ennyiben nem is csoda, hogy Keserű, aki mindvégig bámulta és alighanem irigyelte is őt, B.-t omnipotensnek, eltűnt regényét pedig életükre a magyarázatot, a megoldást tartalmazónak véli.11)

A narrátorváltások közül Judit fel-, illetve beléptetését érezhetjük zavarónak12, ugyanis megbontja annak az önmagában is több idősíkkal dolgozó, ám még jól követhető fikciónak az egységét, hogy Keserű küenc évvel barátjának öngyilkossága után ismét elolvassa a B. hagyatékában talált darabot, s ezt az olvasási, illetőleg múltfelidéző folyamatot, ezt az „újrajátszást" néhol a Keserűhöz képesti külső instancia, a történetbe bele nem szövődött neutrális elbeszélő szólama szakítja meg, máskor úgy zajlik, hogy a darab helyett annak olvasója, Keserű beszél én-elbeszélő gyanánt. A megoldás (Judit én-elbeszélőként való bekapcsolása), mint mondottam, vitatható, de nyilvánvalóan nem indokolatlan: azért van rá szükség, mert az olvasó (ezúttal magának a Kertész-regénynek az olvasója) így ismerheti meg a történetnek egy olyan dimenzióját (hogy tudniillik mihez képest milyen változást hozott magával B. öngyilkossága és végakarata a szintén Auschwitz örökségének „fogságában", pontosabban ehhez az örökséghez képest élő, útkereső, lázadó volt feleség, Judit életében), amelyet nem tett Keserű számára hozzáférhetővé B. darabja. (Bár itt feltételezésre, mi több, igen bizonytalan feltételezésre vagyunk utalva, hiszen B. darabja mindkét változatában egy Judit és Adám között játszódó jelenettel zárul, ám a darabbeli előzmények nem találhatók/követ- keztethetők ki; a történet ezen részének elbeszélése bízatott Juditra.) Egy biztos: rendkívül fontos, amit a Judit elbeszélői autoritása alá rendelt részből megtudunk: a regénnyel együtt ezzel léphetünk ki mi is Keserű korlátozott-egocentrikus horizontjából; Keserűt ugyanis Auschwitz mint személyes, fojtogató örökség nem érdekli, az ő élettörténetének a hallatlan genocídium csak barátjának alakján és sorsán keresztül volt része13 - hogy a halott zseni, B. ilyen végzetesen, mondhatnánk rögeszmésen kulcsfigura, az elveszett regény pedig a panácea hordozója Keserű számára, az annyit jelent, hogy B. válaszát nem a B. örökkön Auschwitz jegyében álló (a B. combjára tetovált fogolyszám!) zsidóságára, sokkal inkább az „általános világállapotra", illetőleg annak a „rendszerváltott Magyarország" nevű, fölöttébb ellentmondásos szegmensére adott válaszként fogja föl és akarja megérteni, személyesen rá, Keserűre is tartozó, sőt az ő további sorsát is eldönteni hivatott válaszként tehát.

113