Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Tarján Tamás: Egy sosemvolt lap történeti jelentősége (Bajor Andor és az Ütünk)
Tarján Tamás Egy sosemvolt lap történeti jelentősége Bajor Andor és az Ütünk Bármekkora megtiszteltetés - érje bár még életében, vagy tapasztalja már csupán az örök poénvadász-mezőkről visszapillantva a paródiaíró nem egyértelműen boldog, ha összegyűjtött irodalmi torzképeit félezer oldalas kötetben teszik közzé. A paródia nem palackos fogyasztásra párolódik. Nem felhörpinteni kell, mert akár a harmadik-negyedik kortynál csömört okozhat. Kupicánként, sőt szinte cseppenként tanácsos ízlelgetni, hogy jól kiadja a zamatát. Karinthy Frigyes 1912-es így írtok ti című kicsiny könyve jelentékenyebb, mint a hasonló című (bármily színvonalas személyiség-, jelenség- és stílusparódiákat tartalmazó) utókori halmaz, sőt: az ő így írtok ti bizonyos írásai jobbak, mint a komplikáció egésze. Sőt-sőt: az egyes gunyorkák némely passzusai frappánsabbak és ma is elevenebbek, mint ától cettig esetleg nem is ismert foglalatuk. Bajor Andor lífünkjével egy kissé más a helyzet. Ez az 1956 és 1982 között, azaz negyedszázadon át keletkezett paródiasor változásai és interferenciái ellenére kompakt egység. Üdvözlendő tehát, hogy a kolozsvári Gloria Kiadó az 1927 és 1991 közt élt Bajor Válogatott munkáinak sorozatában a harmadik évezred pirkadó tudatába lebegtette, ami a 20. század alkonyán igyekezett nevetést fakasztani a magyar irodalom erdélyi zónájában. (A lebegtetés úgy is értendő, hogy az Ütünk című - dinamikus fekete-fehér-pirosba öltöztetett - antológia copyrightja 2000-es, utószava, Dávid Gyula tollából, 2001. május 10-én fogant, megvásárolni pedig, nem kis utánjárással, és csak egy sérült példányt, 2002-ben sikerült.) Mi is volt az Ütünk? A Forrás 2002. júliusi-augusztusi, kettős „hiány-számának" szótárában Kántor Lajos olyan irodalomtörténészi precizitással karakterizálta (mint fájdalmas hiátust), hogy talán nem is hinnénk: ő maga, Kántor is ott virít Bajor derű-palettáján. íme a „szótári" meghatározás: Ütünk - „Szilveszteri Utunk-oldalak, eredetileg Bajor Andor »szerkesztésében«, kitűnő karikatúrákkal kísérve. Bajor - az erdélyi magyar irodalom Karinthyja (bár ő, mármint Bajor, érthetően nem szerette ezt a minősítést) - kiváló stílusérzékű prózaíró (s ha kellett: költő) volt, a cenzúra megengedte lehetőségeket kihasználva, a falakat tágítani próbálva írta a maga mélységesen humanista szövegeit, egyúttal pedig alighanem a legjobb kritikáját adva az erdélyi (romániai) magyar irodalomnak. Bajor lényegláttató humora azóta is igazi hiánycikk - azt gondolom, nem csupán a mi régiónkon belül". Ha a „legjobb kritika" értékelést a kellő áttételességgel fogjuk fel (hiszen például Sütő Andrásról, Kányádi Sándorról, Lászlóffy Aladárról mégsem Bajor írta a legtalálóbb bírálatokat, s többek között róluk Bajor távozása, 1991 után is írtak fontosat, éppenséggel maga Kántor is), akkor helyben vagyunk, s az Ütünk jellegét, becsét lényegében tisztán látjuk. Annyit tehetünk hozzá, hogy az Utunk című kolozsvári irodalmi, művészeti és kritikai hetilap 1946-tól működött - eleinte szerkesztőként Gaál Gábor emblematizálta -, s 1989-ben adta át a helyét a Helikonnak. Irányultságát, színvonalát (s annak változásait), munkatársainak névsorát, 1968 után majdnem két tucat évkönyv közreadásában is megnyilvánuló szellemi erejét nem itt kell taglalni. 49