Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Tóth Tibor: Arany János és a stressz

Aztán 1878 elején újból felrobban egy stresszbomba.

A tölgyek alatt megjelenése után névtelen levelet kap, melyben egy vers van. Kegyetlen, bántó, gúnyolódó, mely arra szólítja fel, hogy hallgasson el.

A vers végén ez olvasható:

„Neked rég kijutott már a dicsőségből; - Most hát babéraidon pihenve, élj tovább,

Nagy múltad' - hallgatva - őrződ meg legjobban.

Vén költő nem csillag többé, csak délibáb."13

Arany nem dobta el a gonosz levelet, s az eltett kéziratra ezt írta: „Pályám kezdetén is ebben a formában kaptam verset. Az névaláírással volt (Petőfi Sándor): ez névtelen. Eltettem emlékül. Budapest, 1878. január 2-án".14

Hogy mi indíthatta a levélírót: harag, bosszú, nem tudjuk. Az eredményt viszont igen: elérte célját, a költő elhallgatott. A még hátralévő négy év alatt, megszakítva az Őszikék sodró folyását, alig ír lírai verset. Ez már a végső elhallgatás.

Miért nem vette fel a harcot?

Felvette. Ugyanabban a versformában, amelyben A tölgyek alatt készült, válaszkölteményt írt, de ebben már sem erő, sem keménység nem volt. Mintha a generális adaptációs szindróma második szakasza egyszerűen kimaradt volna, s mindjárt a kimerülés következett volna be.

Ekkorra már nagyon rosszra fordult egészségi állapota is. S ez nem azért volt, mert a stressz ide szorította. A súlyos epebántalmakat 1868 óta hurcolta, amikor epekövei az oldalán át távoztak el, nyitott sebet hagyva maguk után, melyet rendszeresen kötözni kellett, s amely még rossz szagot is árasztott magából.

A helyzet hozzájárult a végső elhallgatáshoz.

Ezért készült „elmenni". Nem máshová, mint tette Nagykőrösön, nem más körülmények közé, mint az Akadémia elhagyásakor, és nem azért, hogy az új helyzetben ismét felvirágozzon a költészete, hanem a végső helyre.

A stresszt le lehet győzni, a halált nem.

Arany halálát nem a stressz okozta, hanem egyszerűen elhasználódott. Legfeljebb azt mondhatjuk: a stressz hozzájárult a költő végső elgyengüléséhez.

*

Ha visszatekintünk Arany négy stresszkorszakára, hihetetlennek tűnnek a megegyezések. Minden szakasz elején hatalmas aktivitás van, aztán a stressortámadások következtében mindig bekövetkezik a hallgatás. Nagyszalontán csak a „mondott" hallgatás, Kőrösön a versírás tényleges abbahagyása, Pesten az igazi szünet, végül az örök csönd. Az egyes szakaszok megoldása is azonos: változtatás a helyzeten. A periódusokban csak az a különbség, hogy az időtartamok nem egyformák.

Hogy Arany költészete több-e így a stressz ismeretében?

A műveknek nem lesz más értékük, de jobban rálátunk az életmű egyes darabjaira, és világosabb, hogy mi miért történt.

Egy fokkal ez is közelebb visz a tisztánlátáshoz.

13. Arany Összes költői müvei Bp. Franklin 423. o.

14. AJÖM I. 539. o.

116