Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Tóth Tibor: Arany János és a stressz

Kis keresztem Hogy szereztem?

Feleljétek azt, ha kérdik:

Elkopott a lába térdig.

Hogyan védekezik Arany ezek ellen a rendkívüli hántások ellen? Miként működik az adaptációs szindróma a harmadik korszakban?

Mintha a költő elfáradt volna: sehogy.

Ami Nagykőrösön a legjobb védekezés volt, a baráti társaság tréfákkal teli hangulata, az most nincs meg. Barátok itt is vannak. Kettőt említettünk is: Csengery Antalt és Gyulai Pált. Az elsőről azt mondja Keresztury Dezső, hogy egyenrangú volt Petőfivel.11 De ezekkel a barátokkal nem szerkesztett vicclapot, nem cserélt dévaj tréfákat, és nem énekelte nekik a „vasvári verebeket".

Azt talán meg lehetett volna tenni, hogy levelekben panaszolja ki magát, de 1868-ban meghal Tompa, sógora előtt pedig szégyellhette az Akadémia titkára, hogy bajokról számoljon be.

Aranyra szinte rázuhan a harmadik korszak kimerülése: elhallgat.

Ez a hallgatás rosszabb, mint a nagykőrösi volt. Ott legalább töredékeket írt, ott legalább a költészetről átváltott a prózára: így születtek meg tudományos dolgozatai, vagy azoknak a töredékei, de Pest a tényleges hallgatás lett.

S ez most hosszabb ideig is tart. Nagykőrösön három év volt az ideje, itt tizenkettő! Pedig nem verset felejtett el írni, bizonyítja ezt majd az 1877-es év, csak épp a stresszben győzött a kimerülés.

Ráadásul elhatalmasodik rajta epebaja. Orvosa karlsbadi gyógykezelést ajánl, s 1869- től kezdve rendszeresen eljár ide.

így jutunk el 1877-ig, amikor - ki tudja, hány áttöprengett éjszaka után! - megírja az Akadémiának lemondó levelét.

„Azon egészségi okokból, melyek miatt a múlt évi naggyűlésen lemondásomat benyújtottam, idő közben szemeim oly mértékű megromlása járult, hogy már félév óta hivatalom napi teendőit is csak szemeimnek (orvosi tilalom ellenére) folytonos megerőltetésével s mégis tökéletlenül végezhetem. Kérem tehát a T. Akadémiát, méltóztassék a benyújtott - s részemről vissza nem vont - lemondásomat elfogadni..."10 11 12

A levél - a stressz oldaláról vizsgálva - beismeri a vereséget, bevallja, hogy ismét változtatni kell a helyzetén, hogy nem lát más megoldást, el kell hagynia azt a környezetet, amely bajt, nehézséget hoz neki.

Hatvanéves ekkor.

3.4. A stressz szerint való korszakolás utolsó szakasza megegyezik azzal, amit az irodalomtörténet állapított meg: 1877-től a költő haláláig tart.

Mint a kalitkájából kiengedett madár - nem „szegett szárnyon", ahogy ő mondja az Epilógus ban - hatalmas lendülettel szárnyal fel ekkor ismét költészete. így volt ez mindig, amikor befejeződött a stressz.

Az akadémiai főtitkárságnak vége, azt lehet mondani, egyetlen stressor sincsen. Kijár a Margitszigetre, s mint egy szemérmes kamaszlány, titokban írja sorait a Kapcsoskönyvbe. Nagyon fontos: egyik művet a másik után, egyetlen év alatt annyit és olyanokat, hogy elég lenne életműnek.

Erre képes Arany, ha nem bántja a stressz.

10 Ercsey Sándor: Arany János életéből Bp. 1883. 1128. o.

11 Keresztúry Dezső: „Csak hangköre más" Bp. 1987. 484. o.

12 Levél az MTA-nak (1877. március 26.) AJÖM XVI.

115