Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Tóth Tibor: Arany János és a stressz

mennünk a cég vezetőjéhez, mert hívatott, ha járvány fertőzött meg, ha megfáztunk stb. A bennünket ért ingerek „riadót" váltanak ki a szervezetünkben, és elindítják a stressz folyamatát, az alkalmazkodási mechanizmust.

A hétköznapi nyelv, a laikus szemlélet ezt az első szakaszban lévő feszültséget hívja stressznek.

1.2. A stressz számunkra legfontosabb jellemzője, hogy minden bennünket ért hatás ellen megpróbálunk harcolni. Ez egyrészt a szervezet alkalmazkodása, másrészt ellenállás, mely igyekszik legyűrni a bajt.

A védekezés az ingerektől függően testi vagy lelki megnyilvánulás. A késztetés, hogy legyőzzük a bennünket ért támadást, automatikusan alakul ki, és a folyamat az ösztönösen védekező eszközök egész sorát teremti meg.

1.3. Mindenfajta védekezés erőt vesz el a szervezettől. Ezért gyengülünk le például, ha hosszabb ideig vagyunk lázasak. Egy tovább tartó adaptációs szindróma esetében is képesek vagyunk ugyan harcolni a támadás ellen, de lassan elfogy az energiánk, és feladjuk a harcot.

A vereségnek sokféle következménye lehet: levertség, elkeseredés, magas vérnyomás, szív- és érrendszeri betegségek, ideg- és elmebajok, emésztőrendszeri bántalmak stb.

E kóros elváltozások a stressz negatív következményei, melyek akkor következnek be, ha nem tudunk sikerrel ellenállni a bennünket ért támadásoknak.

2. A stressz számtalanszor jelentkezik Arany János életében. Ezek nagy részét jól ismert hatások váltják ki. Dolgozatunkban azt szeretnénk bemutatni, miként zajlik le ilyenkor az adaptációs szindróma, vagyis milyen védekezési mechanizmusok és milyen kimerülések jelennek meg a költő életében. Egyszerűbben: hogyan megy végbe a stressz Arany esetében, illetve miként hatnak ezek a jelenségek alkotó tevékenységére.

Elöljáróban meg kell említenünk három olyan tényezőt, amelyek különösen szerepet játszanak Arany stresszfolyamataiban.

Ezek egyike a költő érzékenysége. A Bolond Istókban azt mondja magáról Arany, hogy mélabúja „elefántnak néz szúnyognyi bajt", s ez a félmondat pontosan kifejezi, mit jelentenek számára - a hántások. A kívülről érkező ingerekre úgy reagál, hogy nagyobbnak, többnek érzi mindazt, ami sérti őt. Ennek nagy jelentősége lesz a stresszek során.

A másik motívum kötődése Nagyszalontához. Számára akárhol élt is, szülővárosa volt az egyetlen lehető élettér, mindent Nagyszalontával vetett össze. Ami nem Szalonta volt, kisebb értékkel bírt. És ugyan visszautasítja a város meghívását, hogy menjen oda tanárnak, Juliska halála pedig végleg bezárja a hazatéréshez vezető kaput, a „Csöndes fészket zöld lomb árnyán" képet velünk együtt csak oda tudja elképzelni. Nagyszalontának ez az egyedülvalósága sok lehetőséget adott arra, hogy máshol megbántsák a lelkét.

A harmadik tényező egyéniségének kettőssége, melyet ő így fogalmaz meg Önéletrajzi levelében-. „Tehetségem (amit elvitázni nem lehet, különben nem volnék ott, ahol most vagyok) mindig előre tolt, erélyem hiánya mindig hátravetett, - így lettem mint munkáim nagyobb része: töredék".3

Ha Arany stresszhelyzeteit helyesen akarjuk látni, azt kell tennünk, hogy megvizsgáljuk a Selye professzor által meghatározott állomásokat a költő életében.

2.1. Stresszriadót okozó ingerek bőven találhatók Arany pályáján. József Attila után talán ő az a magyar költő, akire szinte zúdulnak a csapások. Ezek a stressorok különböző intenzitásúak. Van köztük olyan, amelyik egy egész életre szól, s van, amelyik csak átmeneti nyugtalanságot kelt. A költő érzékeny lelkét azonban mindegyik mélyen megsérti, mindegyik elindítja a stresszmechanizmust.

Megnevezünk néhányat a stressorok közül: Petőfi halála, a nagykőrösi lélekölő dolgozatjavítások, az akadémiai titkárság terhe, vagy a legnagyobb csapás: Juliska halála.

3 Levél Gyulai Pálnak (1855. június 7.) AJÖM XVI.

111