Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Tornai József: Misztika helyett ontológia
Ott tartunk, ahol a barlangi ember: rablás, mészárlás, háború, vér, hazugság, kegyetlenség, asszony- és gyereksírás. Csakhogy most még nézhetjük is önmagunkat: ilyenek a „tudás társadalmának" szörnyetegei, tankjai; bombázói, rakétái mindent eltakarnak abból, amit a szellem mégiscsak megteremtett tízezer éveink homályában. * A halottak halottak, a halottakról írt versek élnek! * A kultúra génje. Úgy látszik, az a kultúra evolúciója, hogy a XXI. századi európai embernek már nincs igénye költészetre. A vers eddig is a versszeretők szenvedélye volt: olyan érzékenység megformálódása, amely általában nem illik bele a hétköznapi létharcokba, sikerhajhászásba, birtoklási és hatalmi ösztön diktálta életvitelbe. Most ez genetikailag is rögzült. Persze így a lét egyik síkja, melyet a nyelvi-érzelmi meghittség művészetének mondhatunk, elveszett. * Még egyszer: „Normálisnak kell lenni, nem szentnek" - mondja Hamvas. De az emberek nem normálisak és nem szentek. Az embernek az a baja, hogy nem azonos semmiféle reprezentációjával (megjelenítési formájával): látszatlény. * Új nemzetek kialakulása az Európai Unióban. Aligha lehet kizárni a lehetőségét, hogy néhány évtized (század?) alatt az Európai Unió jelenlegi nemzeteiből új nemzeti közösségek alakulnak ki. A kulturális, gazdasági, politikai határok átlépése okvetlenül más evolúciót: az adaptálódásnak meglepő változatait eredményezi. Most erre nem gondol senki, mert nem a dolgok természetéből: a változásokból, hanem a már meglevő formák maradandóságából indulnak ki. Aztán majd keresik (kereshetik) a magyarázatokat. * Van-e még annyi létidőnk? Vallás, művészet, irodalom, tudomány, filozófia nem volt képes megváltoztatni az ember kettős természetét. Megmaradtak a gyilkolásra, hatalomra ösztönző negatív tulajdonságok is a pozitívok mellett. Az evolúció nem működött kellőképpen. Legalábbis eddig nem. Nem tudom, van-e még annyi létidőnk, hogy szörnyhajlamainkat kiirtsuk. Egyébként a homo sapiens sapiens a vég felé halad. * Metafizikai. Végül is minden metafizikai, aminek nincs igazi (vagy végleges) definíciója. Tehát maga a metafizika, az ontológia, az isteneszme, a létegész, a tér, az idő, a végtelen, az eredet. Ezek bizonyítják (minthogy olyan fontos fogalmai a filozófiának, tudománynak, vallásnak), hogy metafizikai kutatásaink kötelékéből nem lehet kibújni. 105
