Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Tornai József: Misztika helyett ontológia
alattomosságra, öldöklésre. Nem etikai kérdés ez, hanem ontológiai. A különféle vallások hibája éppen az, hogy ezt a kettőt fölcserélik. * A tehetség mint ellenség. Előfordulhat, hogy az embernek a tehetsége lesz az ellensége: éppen ez az erő, ez az önbizalom lehet az, mely beleviszi olyan stílusvállalkozásokba, elméletekbe, melyekről egy idő után kiderül: túllépték a kellő mértéket, fantazmagóriák, mindent elborító, alaktalan masszák költészetben, festészetben, tudományban, zenében. * Az ember egészében véve nem normális. Bármelyik vallást nézzük a sok közül: a sumerit, az egyiptomit, a perzsát, a judeait, a keresztényt, a görögöt, az inkát, az aztékot, a gyakorlati buddhizmust, a hinduizmust és a többit, mindegyik az elme evolúciós csődjéről tanúskodik. Egytől egyig olyasmiket vallanak és tanítanak világról, emberről, sorsról, istenekről, ördögökről, angyalokról, halálról, túlvilágról, halhatatlan lélekről vagy örökkévalóságról, melyek nem létezők, ha a tapasztalat és az értelem mércéjével közelítünk hozzájuk. Mindez azt bizonyítja, hogy az ember egészében véve nem normális: történelmileg és szellemileg teljesen hamis úton jár hosszú évezredek óta. Képzelgések rabja: ezért háborúzik, gyilkol, még áldozatokat is hoz semmiért. S minthogy ezen a beteg állapoton való túllépésre semmi remény, természetesen az emberi alaphelyzet, a történelmi viszonyok abszurditása sem fog változni. Egyetlen lehetőséget sejdítek csak: ha a természettudomány, azaz a génsebészet, a mesterséges kromoszómák segítségével ezeket az agyficamokat, a nézetek széles tévtartományát hosszú távon fölszámolhatná. Ha ez nem történik meg, haladunk tovább önmagunk és a Föld elpusztítása felé. És ez a pusztítás nem holmi istenek bosszúja, nem holmi ördögök csínytevése lesz. A vallások kialakulásával alapjában vált rosszul ítélkezővé az ember. Fantazmagóriái olyan tekintélyre tettek szert, hogy a modem gondolkodás sem volt képes teljesen legyőzni őket még a nyugati világban sem. A távol-keleti és az iszlám kultúrában pedig a leghalványabb jele sem volt, s ma sincs a normalitásnak. Szathmáry Sándor Kazohiniája jut eszembe, ahol a kazoh gyerekeket arra oktatják: ha kavics és csokoládé között kell választaniuk, mindig a kavics felé nyújtsák a kezüket. * Megvilágosodás és mindenség. Azért nehéz elfogadnom a buddhista megvilágosodás gondolatát, miszerint a mindenséggel való azonosság fölismerése a tökéletes békét, ürességet, csöndet ajándékozza az embernek, mert a mindenség nem csak békés, nem csak tisztaság, üresség, nem csak végső csönd. A mindenség, mint a lét, abszurd: káosz és rend, zűrzavar és összhang, forma és alaktalan hömpölygés - sorolhatnám tovább, amiből a kozmosz összetevődik. A buddhista megvilágosodás-tan is fantazma. Elfogadásához hit, agymosás, gondola tellenes köd kell. 104
