Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
densbe. De a tövében tenyészik valami makacs, legyőzhetetlen élet. Ami a két világot összekötheti. Átvezethet-átnőhet egyikből a másikba. De közben minőséget is válthat. Természetesből kísértetiessé lehet. Baliánál a fal elválaszt. A múltat, a gyerekkori boldogságot-vidámságot választja el a kamaszkori boldogtalanságtól-szomorúságtól. Nincs más, még megközelíthető, rajta túl, oda. Csak más, már megközelíthetetlen, rajta innen, ide. Áthághatatlan. Áthághatatlanságában determinálja a hős sorsát. Ottliknál a fizikai-pszichikai határ - ami mellett vagy amelyen túl az iskola fekszik - egyik összetevője. Aki nem tud átmászni rajta, esélytelen. Aki át tud mászni rajta, esélyes lehet. Az átmászás az alávetettségből a függetlenségbe vezethet. A személytelentől a személyiséghez. A tömegtől az énhez. A második közös motívum a sár. Musilnál sár vagy televény. Ami kivezet a vasúttól, az orosz határ felé vezető vasúttól az iskolához, a vastag falak közé zárt iskolához. De nem feltétlenül ragacsos, hideg, vacogtató, ellenséges közeg. Inkább titokzatos, nedves, élettel teli massza. Csak nem tudni, milyen élettel teli massza. A nappali-fényes vagy éjszakaisötét világ életével teli? Kétarcú. Udvari tanácsosok is kinőhetnek belőle és alanyi költők is. Ottliknál nemcsak sár, de hó is1. Az első hideg, szervetlen, tapadó, ellenséges, megalázó. A második hideg, de letakaró; szerves és feloldó; tapadó, ám tisztító; nem ellenséges, hanem baráti; nem megalázó, inkább nyugtató. Azaz lélekölő sár és lélekemelő hó. Sárból hóba: innen oda szabadság és remény az elnyomott és reménytelen kiskamaszoknak. Valami ilyesmi, de halványabban és jellegtelenebben Bállá regényében is. A harmadik közös motívum az anya. Musilnál tapinthatóan eleven kapocs. A két világ, a nappali és éjszakai között. Az elsőben finom erotikától körüllengett anima-jelkép. Női princípium a férfitudat és tudattalan határán. Benne a nappali világ humánus érzéki-érzelmi melegsége. A másodikban veszélyes szenvedélyességet sejtető csábítás-jelkép. Kamasz zűrzavar a pubertás és posztpubertás határán. Benne az éjszakai világ animális ösztöni- indulati forrósága. Egyszerre átszellemített erotika és érzékiség és durva szexualitás és ösztöniség. Tehát melegség, de veszélyes melegség. Forróság, de emésztő forróság. Baliánál sokkal egyszerűbb. Az eszményített kamasz eszményített gyerekparadicsomának eszményített szűzanya-jelképe. Egyben az eszményített túlvilágra való hívás gyöngéd nemtője is. Ottliknál a külvilág értetlenségének kedvesen vonzó változata. Aki akarja, de nem tudja áttörni a válasz- vagy inkább határfalat. Vagy talán nem is tudja pontosan, hogy létezik. Ezért nem is itt van, a falon inneni-belső, hanem ott, a falon túli-külső világban. Nem az én, de a tömeg, nem a személyiség, ám a személytelenség felé vezet. A három közös motívumból következő, azokat összefoglaló, negyedik közös motívum az atmoszféra. Persze belejátszik - a három közös motívumon túl - más is. Musilnál a vastag falú iskola padláslabirintusa. Áttekinthetetlen folyosórendszere. Ami a lélek alvilágába vezet. A kamaszlét zabolázatlan zűrzavaraihoz. (Verwirrungen - zűrzavarok - ahogy az eredeti cím is nevezi.)2. Zűrzavar, ami felszínre hozhatja a legrosszabbat. Szadisztikusan pervertált ösztöniséget. Maffiaorganizátori cezaromániás féktelenséget. Patologikusán pszeudomisztikus álbölcseletet. Meg persze mindezek leküzdésének a lehetőségeit is. És főként a zűrzavartól is felidézett nagy döntést. Hogy hova vezethez a leküzdés lehetősége. Udvari tanácsossághoz vagy alanyi költészethez. Ottliknál egy szociális és hatalmi szisztéma miniatürizált mása. A makrovilág erővonalait felerősítő, elviselhetetlen mikrovilág. Kíméletlen hatalomgyakorlás, durva erőszak, nyüt elnyomás, szürke arctalanság. Az egyéniséggé válás lehetőségét gátló integráció egy rossz szociális és hatalmi szisztémába. Baliánál ez - a más minőség okán - nem ilyen erőteljes. Mégis halálba menekül előle a felnőtté válni nem akaró kamaszhős. 36
