Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
Eddig a közös motívumok. Ezután Bállá neoromantikus-szentimentális, félig elvetélt kamaszregényéről nemigen esik szó. Legfeljebb a jól megformált nőalak alig burkolt pszeudoanya-funkciója kapcsán. Az elveszített anya és az ideális nőalak félig egymásra montírozott megj elenítés-kísérletében. „Játékok" „Törless dideregve húzta össze vállát. Megint érezte a bezártság bénító erejét, amelyhez minden perc közelebb vitte. Az órarend, a barátokkal való mindennapos együttlét... Törlesst nem érdekelte az ilyesmi, s ezért érzéke sem volt hozzá. S mégis fogva tartotta őt ez a világ; napról napra láthatta, mit jelent, ha valaki vezető egy államban - mert az ilyen intézetekben minden osztály külön kis állam. Ezért aztán félénk tisztelettel viseltetett két barátja iránt... Az intézetben uralkodó különös helyzet okozta ezt. Mert ahol szürke falak tartják fogva a fiatal, felfelé törekvő erőket, ott óriásira dagad a megrekedt fantázia, és sokaknak eszét veszi." Tehát nemcsak önmagában a bezártság fojtó ereje. Hanem a bezártságban születő miniállamok hatványozottan fojtó ereje is. Ahol a hatalmi harcban vezetők emelkednek ki. Ám főképpen a szürke falak fojtó-nyomasztó súlya. Amitől előjönnek a rémek. Kínosan megrekedt fantázia és vészes észvesztés. Az első kettő, a bezártság fojtó ereje és a miniállamok hatványozottan fojtó ereje rokon a Törlessben és az Iskolában. Ám a harmadik, a megrekedt fantázia és vészes észvesztés csak a Törless lidércvilága. Egyébként a témán túl is vannak érintkezési pontok. Bár a kadétiskola bezárt univerzumának fojtó erején belül a két regény másról szól. A bezártság és a miniállamok hatalmi harca-játéka csak a Törless felső rétege. De az Iskola legmélyebb üzenete. Hogy felső réteg vagy legmélyebb üzenet - nem művészi minőség kérdése. Inkább csak két rokon világ költői értelmezésének más és más nézőpontja. Az egyik, a Törless a nyomás alatt keletkező lelki zűrzavar, az énkeresés vagy éntorzulás históriai-pszichológiai drámája. A másik, az Iskola a nyomás alatt keletkező hatalmi harc, a személyiségtalálás vagy személyiségvesztés históriai-szociológiai drámája. A historiai-pszichológiai és históriai-szociológiai drámát azonban közel hozza egymáshoz néhány vonás. Talán az azonos szituáció hívja őket elő. Csak egy villanás erejéig. A két hős, Törless és Medve, titokban sír. Éjszaka az ágyban, amikor senki sem láthatja. Az osztrák főrealistáé az egyszerűbb, a magyar alrealistáé - persze mindketten „Zögerek" - a bonyolultabb sírás. Az elsőnél egyszerűen honvágyból fakad. Meg az anya elvesztéséből és a légkör nyomásából. A másodiknál bonyolultan lázadásból fakad. Persze benne ebben is az anya elvesztése és a légkör nyomása. De főképpen a környezet esztétikai és emocionális tagadása. Esztétikai, mert a környezet kizár minden nem szürke, nem automatizált reakciót. És emocionális, mert a környezet elfojt minden nem felszínes, nem sztereotip reflexet. Mindkét sírás az anyához is kapcsolódik. Valami árulás érzete is van emögött. Meg főként az elhagyatottság. Mindkettőben vélt kapaszkodó, ami nem bizonyul szilárdnak. Vélt segítségnyújtás, ami nem működik. Törless históriai-pszichológiai drámájában nem érzi az iskolai lopás és a ráépülő perverz rémtörténet erkölcsi tétjét. Csak a megszokott külvilág sablonos, közhelyválaszait adja. Medve históriai-szociológiai drámájában nem érzi az iskolai maffiaképződés és a ráépülő hatalmi „játék" nevelődési tétjét. Nem tudja megteremteni a meghitt kommunikáció csatornáit. Törless 37
