Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)

azonban ők is elmosolyodnak. A fal omladozik, kialakul egyfajta cinkosságérzés, s innen már sokkal könnyebben mennek a dolgok.

(Reporter nie mieszka w Hiltonie... 1. fentebb!)

Tulajdonképpen mit jelent a professzionalizmus ebben a szakmában?

Az újságírók sokszor nem veszik számításba, hogy kihez is szólnak; megfeledkeznek arról, hogy akihez mondanivalójukat címezik, esetleg okosabb és intelligensebb, mint ők.

A dolgot csak tovább nehezíti, hogy mifelénk az újságírónak mindentudónak kell lennie, mindenről tudnia kell írni. Közben pedig a világ egyre jobban specializálódik, ezért tehát a legnagyobb alázattal, saját korlátáink teljes tudatában kell pályánkhoz közelítenünk. Röviden szólva, ha be akarunk mutatni valamilyen témát, alaposan fel kell készülnünk. Ily módon hozzászoktatjuk a közönségünket ahhoz, hogy a nevünkhöz mindig valamilyen lényeges hír kapcsolódik. Ez a mesterség - ha küldetésnek tekintjük - az információk, vélemények, tudnivalók óriási tömege miatt egyre nehezebbé válik. A léc nagyon magasra van állítva. Folytonosan fejlődni kell, gyarapítani a tudásunkat. Olyan kihívás ez, amelynek sosem lehet igazán eleget tenni, amely sosem ér véget. Nagy veszély az újságírásban a rutin. Néhány beidegződés, viselkedési forma, képesség elsajátítása, amelyeket aztán már csak másolni kell.

(Zawód: dziennikarz, Ryszard Kapuscinskival beszélget Katarzyna Janowska és Piotr Mucharski, „Tygodnik Powszechny" 2001, nr 22.)

A sztereotípia, mivel nem tudásból, hanem érzelmekből táplálkozik, nagyon veszélyes. Akadályoz abban, hogy valóban eljussunk a másik emberhez, valóban megismerjük annak igazságát - ezért vált annyira elterjedt rosszá. Állandóan szembetalálom magam vele, hiszen az én munkám kultúrák közötti munka, és saját írói küldetésemet, ha használhatom ezt a kifejezést, abban látom, hogy megpróbáljam legyőzni a sztereotípiákat, megpróbáljam átverekedni magam rajtuk. Tartok azonban attól, hogy minden, főleg a tömegtájékoztatás, épp ellenkező irányban hat — tartósítja, megerősíti a sztereotípiákat. És egyenlőtlen a küzdelem, különösen a televízióval, ha írott szöveg segítségével harcolunk. A más kultúrákra, más embertípusokra és azok motivációira vonatkozó igazság közvetítése azonban nélkülözhetetlen.

Az írói tevékenység egész humanizmusa éppen abban rejlik, hogy a világ valódi képét mutassuk meg, ne pedig sztereotípiák gyűjteményét - az irodalomnak, a művészetnek és általában a kultúrának ez az egyetlen feladata.

(Dobre myélenie o éwiecie i ludziach,... 1. fentebb!)

Nem hiszek az olyan újságírásban, hogy megérkezik az ember szombaton egy országba, és vasárnap elkezd arról az országról mindenféléket írni. Én magam kerülöm az ilyesmit, amennyire csak lehet. Gyanakvással szemlélem ezeket az embereket, mert én magam mindig harcoltam az ilyen riportok ellen. A riporterkedést nagyon komoly, felelősségteljes munkának tartom. Ez ugyanis nagyon kényes terület, a szemsebész munkájához lehetne hasonlítani. Ha az em94