Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Poszler György: „Rejtélyek” (Törless és [Medve?])
Poszter György „Rejtélyek" (Törless és [Medve?]) „És mi? Mi mit érnénk vele? Hogy mit? Te talán semmit, mert belőled még udvari tanácsos lesz egyszer vagy költő... te végtére nem szorulsz rá ilyesmire, lehet, hogy még félsz is tőle egy kicsit. De én másképpen képzelem el az életemet!" „De hiszen akkor minden lehetséges. Reiting és Beineberg is. Ez a kamra is... akkor az is lehetséges, hogy az eddig egyetlennek tudott fényes, nappali világból egyszer csak átlép az ember egy másik, egy fülledt és tomboló és szenvedélyes, és mezítelen és megsemmisítő világba. És hogy nemcsak átléphető a küszöb... hanem oly végtelen közel is van egymáshoz ez a két világ, hogy láthatatlanul érintkező határukat bármely pillanatban átléphetjük." Két töredék Musil remekéből: Törless iskolaévei (1906). És valóban ez a dilemma. Amit társa mond neki. Hogy udvari tanácsos lesz vagy alanyi költő? Meg amit maga érez. Hogy hány világ van, inneni és túli? Nappali-ésszerű és éjszakai-szenvedélyes? Fényeslevegős és sötét-fülledt? És van-e átjárás a kettő között? Egyértelmű: Musil ezt kutatja. Erről fiatalkori mesterműve. Az első világba az udvari tanácsos tartozik. A második világba az alanyi költő. Minden hőse e dilemma előtt, és miért? Ez a tárgy. De melléje kontrasztként és párhuzamként két másik mű is tárgy lehet. Bállá Borisz - nem egészen méltatlanul feledett - regénye, a Niczky növendék (1931). És Ottlik Géza egyetlen remekműve, az Iskola a határon (1959). Kényszerít a közös téma is. Meg hogy illik összehasonlítani. De az igazi tárgy Musil Törléssé. Közös téma? Kadétiskolák. Al- és főreálok. Wiener Neustadttól Kismartonon és Kőszegen át Mährisch-Weisskirchenig. Az ábrázolás ideje 1906,1931,1959. A Monarchia, a Horthy-rendszer, a Kádár-kor. Közöttük huszonöt és huszonnyolc év. Meg 1918-19; 1945-48,1956. Az ábrázolt idő a Monarchia és Horthy-rendszer. Erről egy sablonregény és két remekmű. De egészen másféle remekmű. Csakhogy időkön és minőségeken át vannak egybecsengések. A témából következően. És ezért motívumokban is. Noha tudjuk: Bállá nem biztosan ismerte Musilt. Ottlik biztosan ismerte Ballát, de valószínűleg nem ismerte Musilt. Ám a téma és a mű leszakad a szerzőkről. Elrendezi a témát és „írja önmagát". Persze másként rendezi el a témát, és másként és más színvonalon „írja önmagát". A közös témából három konkrét közös motívum következik. És egy a három konkrét motívumból összegződő nem konkrét közös negyedik. Az első konkrét közös motívum a fal. Ám mindháromban más fal, és mást jelent. Musilnál felfelé vezeti a tekintetet. Nem elzár valamit, hanem kinyit valamit. És főként visz valahová. Az egyik világból a másikba. A nappaliból az éjszakai világba. A földiből az égibe. A tapasztalaton inneniből a tapasztalaton túliba. Az immanensből a transzcen35
