Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)

A helyzet, amelybe kerültem, egyfajta alapvető ellentmondást rejtett magában. Egyfelől, országról országra, kontinensről kontinensre vándorolva elképesztően gazdag, megejtő világot fedeztem fel, amelynek létezéséről előtte sejtelmem sem volt, másfelől viszont a rendelkezésemre álló közvetítő eszköz, a sajtótávirat szükségszerűen olyan felszínes és sekélyes rövidítés volt, hogy elveszett benne annak a világnak az összes gazdagsága, mássága és teljessége. Nos, éppen a tudósítói munka gyarlóságai, felszínessége miatt érzett elégedetlenségem vezetett oda, hogy könyveket kezdtem írni (hozzá kell tennem, hogy a tudósítói munkával fizettem az utazások lehetőségéért). Ezek a könyvek mind egy-egy dichtichonnak, egy egésznek mintegy a második kötetét adják, az első kötetet pedig a valahol a PAP levéltáraiban porosodó egykori ázsiai, afrikai és latin-amerikai tudósításaim jelentik.

(Dlaczego piszp?.. 1. fentebb!)

A sajtó- és tévétudósítások általában rövidítésre törekszenek. Amikor az embernek legfeljebb két oldal terjedelemben lehet írnia, nem jut hely az árnyalatok teljes gazdagságának. Mindent bele kell préselnie egyetlen megfigyelésbe, egyetlen mondatba. A részleteket mellőznie kell, hacsak nem író. Ha valaki újságíró s egyúttal író is, akkor a vélemények és tapasztalatok teljes gazdagságát leírhatja. A mindennapi élettel kapcsolatban az újságíró általában drámai választásokra, fájdalmas korlátozásokra kényszerül, így aztán a többdimenziós valóságot rövid és leegyszerűsített írássá kell redukálnia.

(Ismaeli continua a navigare... 1. fentebb!)

Az újságnak vagy televíziónak dolgozó újságíró sosem éli át a sajtóügynökségnek dolgozó tudósító borzalmas helyzetét. Egyszer majd róluk is írok - az események névtelen alkotóiról, az információk áldozatairól, akik éjt nappallá téve dolgoznak a legrosszabb körülmények között. Én azonban önként vállaltam ezt a munkát, annak tudatában, hogy ha sajtóügynökségnek dolgozom, több mindent láthatok, több olyan emberrel találkozhatom, aki szívesebben nyilatkozik egy ügynökség tudósítójának, mint bárki másnak.

így tehát az ügynökségnek végzett munka fejében utazhattam. Lengyelország, lévén szegény ország, nem engedhet meg magának sok külföldi tudósítót. Ezért aztán arra kértek, tudósítsak az egész afrikai kontinensről. Utazhattam, ahova csak akartam, mert ez volt a munkám. Gyakran kérdezik tőlem, hogyan lehetséges, hogy újságíróként annyi mindent láthattam. Huszonhét forradalomnak voltam tanúja, de hát pont ezt követelte meg a munkám. Ötven országnak voltam a „felelőse". Egyenesen „tobzódtam" a történetekben.

(Podróznik po lesie rzeczy... 1. fentebb!)

Milyen típusú történetet nem lehet eladni egy újságban?

A környezetet, az utca hangulatát, atmoszféráját, a városban keringő pletykákat, ezernyi összetevőjét annak az eseménynek, amelyről alig hatszáz szó jelenik meg a reggeli újságban.

76