Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)

A helyzet, amelybe kerültem, egyfajta alapvető ellentmondást rejtett magá­ban. Egyfelől, országról országra, kontinensről kontinensre vándorolva elké­pesztően gazdag, megejtő világot fedeztem fel, amelynek létezéséről előtte sej­telmem sem volt, másfelől viszont a rendelkezésemre álló közvetítő eszköz, a sajtótávirat szükségszerűen olyan felszínes és sekélyes rövidítés volt, hogy elve­szett benne annak a világnak az összes gazdagsága, mássága és teljessége. Nos, éppen a tudósítói munka gyarlóságai, felszínessége miatt érzett elégedetlensé­gem vezetett oda, hogy könyveket kezdtem írni (hozzá kell tennem, hogy a tu­dósítói munkával fizettem az utazások lehetőségéért). Ezek a könyvek mind egy-egy dichtichonnak, egy egésznek mintegy a második kötetét adják, az első kötetet pedig a valahol a PAP levéltáraiban porosodó egykori ázsiai, afrikai és latin-amerikai tudósításaim jelentik. (Dlaczego piszp?.. 1. fentebb!) A sajtó- és tévétudósítások általában rövidítésre törekszenek. Amikor az em­bernek legfeljebb két oldal terjedelemben lehet írnia, nem jut hely az árnyalatok teljes gazdagságának. Mindent bele kell préselnie egyetlen megfigyelésbe, egyetlen mondatba. A részleteket mellőznie kell, hacsak nem író. Ha valaki új­ságíró s egyúttal író is, akkor a vélemények és tapasztalatok teljes gazdagságát leírhatja. A mindennapi élettel kapcsolatban az újságíró általában drámai vá­lasztásokra, fájdalmas korlátozásokra kényszerül, így aztán a többdimenziós va­lóságot rövid és leegyszerűsített írássá kell redukálnia. (Ismaeli continua a navigare... 1. fentebb!) Az újságnak vagy televíziónak dolgozó újságíró sosem éli át a sajtóügynök­ségnek dolgozó tudósító borzalmas helyzetét. Egyszer majd róluk is írok - az események névtelen alkotóiról, az információk áldozatairól, akik éjt nappallá té­ve dolgoznak a legrosszabb körülmények között. Én azonban önként vállaltam ezt a munkát, annak tudatában, hogy ha sajtóügynökségnek dolgozom, több mindent láthatok, több olyan emberrel találkozhatom, aki szívesebben nyilatko­zik egy ügynökség tudósítójának, mint bárki másnak. így tehát az ügynökségnek végzett munka fejében utazhattam. Lengyelor­szág, lévén szegény ország, nem engedhet meg magának sok külföldi tudó­sítót. Ezért aztán arra kértek, tudósítsak az egész afrikai kontinensről. Utaz­hattam, ahova csak akartam, mert ez volt a munkám. Gyakran kérdezik tő­lem, hogyan lehetséges, hogy újságíróként annyi mindent láthattam. Hu­szonhét forradalomnak voltam tanúja, de hát pont ezt követelte meg a mun­kám. Ötven országnak voltam a „felelőse". Egyenesen „tobzódtam" a törté­netekben. (Podróznik po lesie rzeczy... 1. fentebb!) Milyen típusú történetet nem lehet eladni egy újságban? A környezetet, az utca hangulatát, atmoszféráját, a városban keringő pletyká­kat, ezernyi összetevőjét annak az eseménynek, amelyről alig hatszáz szó jelenik meg a reggeli újságban. 76

Next

/
Thumbnails
Contents