Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe (fordította Szenyán Erzsébet – 2. rész)
Ryszard Kapuscinski Egy riporter önarcképe II. Ez is igaz Nowa Hutáról - ez volt a szöveg címe. Újságunknak sikerült megjelentetnie a cikkemet, amely - mondjuk úgy - nagyon kritikus hangvételű volt. Nowa Huta a szocialista Lengyelország „gazdasági diadalát" volt hivatott jelképezni. Én egyetemistaként ott dolgoztam, ismertem hát az ottani borzalmas élet- és munkakörülményeket. Amikor megjelent a cikkem, óriási vihart kavart, bujkálnom kellett... Bujkálni, hogyhogy? Igen, a munkások, akik a barátaim voltak, ők vigyáztak rám. A cikkem körül keletkezett lárma mindenesetre sokáig nem ült el. Végül kijelöltek egy bizottságot, hogy vizsgálja ki az állításaimat, és ez a bizottság minden állításomat megerősítette, és... megkaptam az Arany Érdemérmet. Huszonhárom éves voltam. Ez az élmény nagy erőt adott. Tudatosult bennem, hogy az írás kockázatot jelent, s hogy az írás lényege alapvetően nem maga a közlés, hanem az írással kiváltott következmények. Ha az ember a valóság megírására vállalkozik, ezzel befolyásolja a valóságot. (Podróznik po lesie rzeczy, Ryszard Kapuscinskival beszélget Bill Buford, „Granta - The Story Teller" 1987, nr 21, [utánközlés in:] „Most" 1987, nr 16/17.) Nem sokkal azután, hogy kegyvesztettségem megszűnt, kértem, hogy küldjenek külföldre. Szerettem volna megismerni a világot. Megkérdezték, hova szeretnék menni. Azt mondtam, hogy valamilyen érdekes, egzotikus helyre. Például... Például Csehszlovákiába. Csehszlovákiába ? Igen, mert Csehszlovákia nekem már a nagyvilágot jelentette. A szerkesztőség azonban Indiába küldött. Az ön szerkesztősége, a „Sztandar Mlodych" küldött már korábban is külföldre tudósítót? Soha. Én voltam az első. Tudni kell, hogy az én generációm számára a távoli világ mintha nem is létezett volna. India, Afrika - ez a mesék világába tartozott. India után Pakisztán és Afganisztán következett. A riportjaim tetszést arattak. 74
