Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

Egyébként így, díjtalanul is igen jó társaságban vagyok: Szécsi Margit, Ratkó József, Kalász László... soroljam még?

Foglalkozzunk inkább fontosabb dolgokkal.

Ma például el kell mennem apámhoz: rossz neki egyedül. A múltkoriban ezt elpityeredve szóba is hozta.

*

Jó néhány éve valamelyik pesti antikváriumban ráakadtam egy kecsua-spanyol szótárra. (Jesus Lara: Diccionario Queshwa - Castellano Castellano - Quesshwa, La Paz - Cochabamba, 1971.) Most épp ezt lapozgatom.

A kecsua a hajdani Inka Birodalom fő nyelve volt. Eredeti szálláshelyükről, a perui Apurínac-Ayacucho vidékéről a Birodalom idején a nyelv elterjedt a mai Ecuador, Bolívia, Peru és Argentína területén is. Számos spanyol hódító is megtanulta, az 1551-ben alapított limai egyetemen pedig kezdettől fogva tanították. Peruban a spanyol mellett 1975-ben minősítették hivatalos nyelvnek. Több mint 9 millió beszélővel a legnagyobb élő, ragozó típusú indián nyelv. (Adatok: A világ nyelvei. Szerk. Fodor István, Akadémiai Kiadó, 1999)

Semmi esélyem rá, hogy valaha is eljussak Dél-Amerika kecsuák lakta tájaira. (Az én lehetőségeimhez képest már Madrid, Barcelona is túl messzire van.) Akkor hát mi késztet rá, hogy sorra ízlelgessem ennek a térben távoli, hangzását, szerkezetét tekintve azonban nem is olyan idegenszerű nyelvnek a szavait? Van-e, lesz-e legalább közvetve, áttételesen valamiféle hasznom abból, hogy órákat vesztegetek erre a puha fedelű, kissé már viseltes küllemű könyvre?

Semmi ésszerű magyarázatom nincs - azonfelül, hogy hajt a kíváncsiság.

*

Csúf, barátságtalan, télies idő a tavasz első napján. Havas eső szemerkél, a hideg - arcpirító. Nem örülnek a virágok. (Bánatukban csak meg ne fagyjanak.)

Ugnál ma tetőzik a Tisza. Értelemszerűen itt: Kécskén is.

*

Vészesen megemelkedett nálunk a nyelvromlás mértéke. (Valószínűleg másutt is, ám a tömegével jelentkező tüneteket közvetlen testközelből leginkább itthon tapasztalhatjuk.) A pontatlan, hányaveti fogalmazás, a helytelen igealakok használata, az alany és az állítmány egyeztetésének mellőzése, a szókincs elszür- külése, elszegényedése, a tudálékosság és a kezdetlegesség két arcvonalas támadása, divatszavak, idegenből jól-rosszul átvett kifejezések gondolkodás nélkül való alkalmazása - mindez riasztólag figyelmeztet: baj, igen nagy baj van - a nyelvvel? nem: - a nyelv beszélőivel.

A nyelvromlás s ezzel kapcsolatban a nyelvvédelem szóba kerültekor gyakorta hangoztatják még a nyelv tudós művelői és kutatói közül is sokan: semmi szükség a nyelv mindenáron való védelmére és tisztogatására, hisz az előbb- utóbb úgyis kiforrja, kiveti magából az oda nem valót, hagyni kell hát, hogy ez a folyamat a maga természetes módján érvényesüljön.

Tetszetős, ám csalóka ez az okoskodás. A nyelvnek, akárcsak az élővizeknek, valóban van öntisztító képessége. Ez azonban nem érvényesül korlátlanul, mfi32