Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

gott erdei tisztásokon folyik, még csak nem is kültelki kocsmahivatalokban, hanem az önkormányzatok keserves fillérjeiből fenntartott művelődési házakban s némely televíziós csatornán.

*

De beszéljünk inkább másról: jobbakról.

Sokszor, nagyon sokszor gondolok Kiss Tamásra, hajdani kedves, jó tanáromra s első tanítómesteremre költői pályám-utam kezdeti szakaszán.

Életkora szerint a szüleim nemzedékéhez tartozik - ez év szeptemberében lép át kilencvenedik esztendejébe de nem csupán emiatt érzem úgy kissé, mintha a fia: távolra szakadt fia lennék. Igazából emberi s költői lénye az, ami a vonzásában tart.

Ritkán jutok el Debrecenbe, hogy Garay utcai háza kapuján bekopogjak, személyes jelenléte így igen hiányzik az életemből.

Aranyveretű, igaz s igényes költészetét hozzá valóban méltó elismerés eddig nemigen övezte a hivatalosság részéről. A kortársi kritika is csak keveset foglalkozott vele. Hiába no: Dácia térmezején dalolni sosem volt akkora nyilvánosság, mint, teszem azt, Pest-Budán, vagy akár Pannóniában. (Dácia ezúttal nem Erdély, hanem a kis haza mostohábbik fele gyanánt értendő: túl a Tiszán.)

Irodalmunk egyik legszebb, legtisztább istenes versét - vajon hányán tudnak róla? - Kiss Tamás írta: Rám ismersz-e majd, Istenem?

Úgy hiszem, rá fog ismerni.

*

Árvíz, árvíz a Tiszán. Egyelőre még csak a felső szakaszon. Idevezetett hát a vízgyűjtő terület erdőinek letárolása. Hóolvadáskor vagy kiadósabb esőzések után akár minden esztendőben többször is várható az áradat onnét felülről, hisz nincs, ami késleltetné, visszatartaná a víz levonulását.

Másfél nap alatt hét métert emelkedett a víz szintje. Át is szakította Tarpánál a gátat. Megrendítő látni, tudni az emberek sanyarú sorsát: mint megy veszendőbe percek alatt életük minden szerzeménye - ház, jószág, ingó vagyon. S a szegény, kiszolgáltatott, esendő állatok, a lovak, tehenek, disznók. Mennyi élet! S mennyi halál.

*

Gergely napja van, szép derült idő. A hírek szerint szelídül az ár a Tiszán. Ezzel együtt még mindig dúl, pusztít a víz - még ott is, ahonnét már visszavonult: rogynak le, omlanak össze az átázott falú vályogházak. (Ha nem is annyi, mint odaát Kárpátalján. Nálunk csak százával.)

*

Az idén ismét nem kaptam meg a díjat, amire a szakma - immár többedjére - fölterjesztett. Fűzi Laci bosszankodott emiatt.

Nem mondom, valóban jól jött volna: végre törleszthetnék az adósságaimból. S apám is büszke lenne rám. (Ha már szegény anyám nem örülhet akkor sem, ha valaha mégis megkapom.)

31