Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Buda Ferenc: Rendkeresés (Jegyzetlapjaimból)

következik, hogyha valamely gondolatot, eseményt, jelenséget vagy bármit kézbe - vagy szemügyre - veszek, a vele szorosabb-lazább viszonyban, közvetlen vagy akár áttételes kapcsolatban álló egyéb tényezők szinte átláthatatlan szövevénye kapaszkodik belé, s tolul, nyomakszik előre. Mint amidőn valaki egyetlen szál vadhagymát vagy kakukkfüvet szeretne kihúzni, ám amint hozzáér, mozdul s megindul nyomban az egész mező - füvestül, folyondárostul: mindenestül.

Rendet tudsz-e tartani köztük? A mesterség titka ebben rejlik.

*

A beteg a gyógyszer bevételétől gyógyulást vár.

A gyáros a gyógyszer bevételéből hasznot remél.

Nem elhanyagolható különbség.

*

A konyha művészete. Termékeit - jó esetben: alkotásait - mindannyian magunkhoz vesszük, ám csak kevesen becsüljük érdeme szerint. (Jóllehet küszködéseink jelentős része e javak megszerzéséért folyik.)

Ami a sütés-főzés, az ételkészítés minőségét - fönnebb fokozva: művészi voltát - illeti: ehhez nem óhatatlanul szükséges üggyel-bajjal beszerezhető alapanyagok, drága fűszerek s különleges készítmények sokasága. Három-négy egyszerű hozzávalóból - ha azok egyike sem romlott vagy hamis! - némi gyakorlattal s egy kis odafigyeléssel már egész jó étket lehet összehozni.

Ám ennek a fordítottjaként: a tartalmilag leggazdagabb étel is lehet ízetlen, elsózott, túl zsíros vagy émelyítő.

Vegyük például a lehető legnemesebb, legváltozatosabb, legkülönb alapanyagot: a nyelvet. Ki tudná mind felsorolni a belőle létrehozót remekművek beláthatatlan sokaságát? S mégis: a tehetségtelenség s a tudatlanság bevehetetlen sáncai mögött hány, de hány kontár buzgólkodik rajta, hogy kifőzze belőle a maga hamis és ehetetlen kotyvalékait!

*

Továbbfűzve az iménti szálat: vannak - mégpedig szép számmal - képzett kontárok is. Az egészség s a hosszú élet utáni természetes vágyakozás, a homályba vesző nemzeti múlt s a transzcendencia iránti - sokáig elfojtott, ezért kielégítetlen - érdeklődés nyomán tömegével léptek színre a komoly tudósokat szemérmetlenül túlkiabáló szélhámosok is. Táltosok, tenyérjósok, távgyógyítók építik ki betonbiztos egzisztenciájukat a fellazult fövenyen, a hazaffyas ősnyelv- kutatás professzorai hajóznak hazai révbe az Óceán túlpartjáról, s híveik száma lassacskán meghaladja azokét, akik legalább alapfokon ismerik a magyar leíró nyelvtant s az akadémiai helyesírás szabályait. (Az MTA, mint „az elmúlt rendszer kiszolgálója" egyébiránt is veres posztó ezen urak szemében.) így lesz aztán - egyebek közt - a barguzini zsidó temető széliből kikapart női csontvázból Petőfi Sándor teteme, a belső-ázsiai ujgur népből a magyarság legközelebbi atyafisága, a magyar népből és nyelvből ősnép és ősnyelv, Jézus Krisztusból pedig párthus herceg. S ez a fajta „ismeretterjesztés" nem magánlakásokban, eldu30