Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
havak is. így éltek őseink is. Minek kell felborítani azt, ami örökké egyformán volt." Erre az őszre mégsem panaszkodhattak az emberek. A rossz kövesútra felhordták a szekerek a sarat, az árkok megteltek vízzel. Az utcákra szabadult libák a szárnyukat próbálgatták (néhány liba ereszmagasságig tudott felrepülni), aztán lehuppantak az árokba, és a szekerekről lepotyogott cukorrépát tép- desték egészen a korai sürvedésig, amikor beterelték őket az udvarokra. Ott álldogáltak már sokan a téren. Kristin Máté piros-fehér-zöld karszalagot húzott fel a karjára, és a géppisztolyt a vállára vetve várakozott.- Menjen el valaki Jeszenákért! - kiáltotta. - Jobb, ha ő jön el, mintha én mennék érte! Aztán odaállt az emberek elé.- Na, most figyeljetek! Gyertek utánam! - rikoltotta. Belépett az iskolaigazgató kapuján, az ajtónál illedelmesen kopogott. Az igazgató pizsamában nyitott ajtót.- Igazgató úr! Ha lenne szíves velem jönni...- De hova, kérem? - hápogta az igazgató.- Most már nem kell félni... Elmúlt az a világ. Jön szépen, felöltözik, és jön utánam. Mindig csak utánam. Jönnie kell - emelte fel a hangját Kristin -, most azonnal! Megvárta, amíg az igazgató magára kapta a ruháját, aztán maga elé engedve a remegő öregembert, kiment.- Hova visz kérem? Mit akar? - jajveszékelt az igazgató, de Kristin nem válaszolt. Átmentek a téren, Kristin karjánál fogva maga előtt tolta az öreget. Becipelte a templomba, de a küszöbről visszaintett a téren állóknak:- Jöjjenek! Néhányan a templomajtóban várakoztak már, de sem ők, sem a kinn állók nem mozdultak. Kristin az orgonához ültette az igazgatót, ő meg fújtatott.- Játsszon! - reccsent rá az öregre. - Maga tud rajta! Na, gyerünk! - biztatta szelídebben, látva tétovázását. Az orgona hangja kihallatszott a térre. Kis idő múlva abbamaradt az orgoná- lás, Kristin jelent meg az ajtóban.- Jöjjön valaki fújtatni! - kiáltott. Egy sovány parasztember megmozdult, lassan bement a templomba.- Egész nap szólni fog az orgona! Éjfélig! - rendelkezett Kristin Máté. A templom előtt ott ácsorogtak az emberek. Semmi rosszat nem láttak abban, hogy eddig nem orgonálhattak a templomban, most meg igen. Kristin Máté elégedetten sétált oda hozzájuk.- Emberek, jó lenne, ha nem csak egyedül lennék! Akinek fegyvere van, eldugott vadászpuskája, bármi, jöjjön hozzám. A járásnál várnak bennünket - nem folytatta tovább, mert meglátta a közeledő Jeszenákot. Kristin Máté nevetett.- Állj oda, a kerítés mellé! - ordított Jeszenákra. A géppisztolyt lekapta a válláról. 34
