Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
- Rendben van, ahogy gondolják - fordult ki Kristóf a verandáról. * Elsétált a hátsó udvarig. A kertben hosszan sorjáztak a gyümölcsfák. A baromfiudvaron tyúkok kapirgáltak a friss szalmában, s egy ugyanolyan nagyra nőtt kakas uralkodott itt is, mint a tanyán, Bacskó Bandi udvarán. A tyúkok elégedetten káráltak, az egyiknek a szemébe sütött a nap, kinyújtott nyakkal az égnek fordította a fejét, s mintha titokzatos hangokat hallgatna, nem mozdult, szélütötten állt tovább. A nyári délután csendjét furcsállhatta, aztán belekapott a földbe, és tovább billegett a kerítés mellé, a hűvösbe. Fábián Kristóf szívesen lement volna most a kertbe, hogy egészen biztosan egyedül legyen. Az lenne talán a jó, ha minden úgy maradna, mint eddig volt: ha sodorná magával tovább a sok apró jelentéktelen esemény, értelmetlen késztetés, ami csak látszólag csábít kellemességekre; az lenne a jó, ha tovább űzné a kínzó menekülési ösztön egyik helyről a másikra. S közben újra meg újra átélné a felélénkülő kíváncsiság elfulladását, keresné az emlékezetre alig érdemes helyeket és embereket... Talán így lenne jó élni továbbra is. De innen nem futamodhat meg. Itt kell maradnia, segíteni, figyelni, itt kellene maradnia az idők végezetéig az apjával, itt aludni a szomszéd szobában a szülei mellett, hetekig, évekig. Meg kellene próbálni. Ha szükség van rá, ha nincs, ezt kellene tenni. *- Megtennél nekem valamit? - riasztotta fel az apja hangja. - Nem akarom, hogy az anyád tudjon róla... Menj el Kristin Mátéhoz, mondd meg neki, hogy jöjjön el, még ma. Várd meg, és gyertek együtt.- Mit akar Kristin Mátéval?- Ne törődj vele. Hívd el. Menjél egy kicsit később. Anyád megy a templomba, azalatt gyertek, míg ő odavan - kérte az apja. - Vidd magaddal az öreget is - intett az udvaron közeledő Kászoni felé. - A falu végén épített magának szép nagy házat, megtaláljátok. Amikor Kászoni meghallotta, hogy el akarják hívni Kristin Mátét, megpróbálta lebeszélni Fábián Kristófot. „Minek felbolygatni azokat a régi időket", ilyesfélét motyogott, hümmögött, de Kristóf megérezte, hogy az apjának nagyon fontos ez a találkozás.- Egyetlen haragosa apádnak - mondta nyomatékkai Kászoni.- Nem baj. Megpróbálom elhívni - bizakodott Kristóf. * Korán ébredt a falu, mert Kristin Máté végigment az utcákon, s a géppisztolyából egy-egy sorozatot eresztett a levegőbe, így hívta az embereket a templom elé, a térre. A nap alig bukkant még fel a Kraszna mögött, a kerítések nyirkosán sötétlettek. Ősz volt már, a leghosszabb évszak ezen a vidéken. A parasztok csóválták a fejüket, hogy néha tavasztól télig is őszi időjárás uralkodik, pedig az lenne a helyénvaló, hogy nyáron nyár legyen, s az ősz csak akkor mutatkozzék, amikor annak - a maga kialakult rendje szerint - eljön az ideje. „Decemberben csak hadd fújjanak a hideg szelek, kell az ember bőrének, meg kellenek a nagy 33
