Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
- Elhordták a messzelátót a dombról - mélázott el Kristóf.- Nem volt rá szükség - mondta Fábián András.- Nem - értett vele egyet Kászoni.- Meg nincs is, aki felmásszon rá - tette hozzá Fábián András.- Nincs, most már nincs - bólintott Kászoni.- Még a madarak is elszoktak onnan, annyi már a gép, a traktor - folytatta Fábián András.- Annyi - bólogatott rá Kászoni.- Megismerte még a földjét? - szólt közbe az asszony.- Nem nagyon - tűnődött el Kászoni.- Sokat gondolkodtam a maga sorsán - nézte az asszony. - Elvették a földjét, de nem kellett volna űzni, meg mindenéből kiforgatni. A többi birtokos elment a faluból, maga ittmaradt... Adhattak volna pár hold földet, éppen annyit, amiből meg lehet élni. így bizony. Ezt kellett volna csinálni.- Ezt kellett volna csinálni - ismételte Fábián András.- De már utána vagyunk - sóhajtott fel az asszony. Fábián András újra töltött, Kászonival is koccintott. Fábián azonban már nem itta meg a magáét: felállt, bement a szobába.- Én nem utazom el - fordult Kristóf az anyjához.- Nyugodtan elutazhatsz - az anyja hangja nem remegett, de nem is nézett a fiára. - Az orvos sem tudott biztosat mondani. Nem hal meg az ember olyan könnyen.- Csak az utazás miatt mondja - próbálta elkapni a pillantását a fia, s biztos volt benne, csakugyan így is van.- Ha már beleöltél ennyi pénzt - sóhajtotta Fábiánné. - Apád még hosszúhosszú évekig elélhet, hát hogyne, mit is beszélek. Ha holnap sem javul, bemegyünk a kórházba. Rendbe hozzák, annyi embert rendbe hoznak a kórházban. Fábián állt meg az ajtóban, még meghallotta a felesége utolsó szavait.- Nyugodtan utazhatsz fiam - mondta halkan.- Apád még fiatal ember - erősködött Kászoni is. - Fiatalon annyi mindent kibír az ember...- Hát az vagyok még, fiatal. Kászoni úr, magához képest fiatal vagyok, az biztos - mosolyodott el keserűen Fábián András. Kristóf felugrott az asztaltól.- Hát maguk eddig még nem voltak a kórházban? Az apja lehajtotta a fejét.- De voltunk. Ott tartottak egy kis darabig, aztán meg hazaküldtek...- És? - Kristóf nem értett semmit. Egyikről a másikra kapta a tekintetét. Nyilvánvaló volt, hogy titkolnak előtte valamit.- Hazaküldtek. Biztosan azért, mert egészséges vagyok. Fábián András még mindig lehajtott fejjel állt az ajtóban.- Hát akkor nincs semmi baj - veregette meg Kristóf karját kényszeredett nevetéssel Kászoni.- Látod, hogy itt vagyok... Ha beteg lennék, akkor nem állnék itt veled szemben. Utazz csak el. Meg írsz is majd... Örülök fiam, hogy elutazol... 32
