Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
növeli helyzetünk hitványságát. Nézd csak - fényesedett meg Kászoni tekintete -, nemsokára kalászosodik a gabona. Nyugodalmas és néma a világ. A tanyán még úgy érzi magát az ember, mint elhagyott, messzi szigeteken... Fábián megütközve kapta fel a fejét.- Igen, azért járok ide... A falu sem az igazi már. Az emberek belehajszolják magukat olyasmikbe, aminek nem látják a végét. Nemhogy a másik emberrel, de még magukkal sem törődnek, a világ mai állása csak segít nekik ebben... Most azon töprengsz, hogy mi volt, amikor én voltam itt az egyik birtokos?- Nem gondolok semmire - ráncolta a homlokát Fábián. Az öreg nem vett tudomást a közbeszólásáról.- Megmondom én neked!- Csak ne mondjon semmit - csattant fel Fábián, és beindította a motort. * Otthon anyja kinyitotta a kaput, Kristóf behajtott az udvarra.- Mi a baj, édesanyám? - szállt ki riadtan a kocsiból.- Szerencse, hogy apád hazajött, hogy ilyen hamar hazajött... Lefeküdt, menj be hozzá gyorsan. Az apja ott feküdt a heverőn az ablak mellett. Csak a cipőjét dobta le, ünneplő fekete ruhájában, fehér ingben kuporgott felhúzott lábbal, a falnak fordulva.- Hazajött a fiad - állt meg mellette a felesége.- Tudtam, hogy jönni fogsz - fordult vissza Fábián, görcsösen szorítva tenyerét a gyomrára.- Hívni kellene orvost - aggodalmaskodott Fábiánná.- Tudtam, hogy jönni fogsz - ismételte Fábián András, összeszorított fogakkal. Kristóf rémülten kérdezte az anyját:- Mi baja? Nem kapott választ.- Ülj le - intett az apja. - Jöttél utánam? - próbált mosolyogni.- Jöttem - nyelt nagyot zavarában Kristóf.- Na, semmi baj, elmúlt a fájásom - könnyebbült meg Fábián, és lassan felült a heverőn. A hirtelen rohamtól azért még kábán bámult maga elé. Amíg Fábiánná kiment vízért a férjének, Kristóf megkérdezte az apját:- Mi történt, hogy ilyen hirtelen...?- Nem tudom - Fábián András hangja fakó volt, szomorkás. Kristóf odament az ablakhoz, rákönyökölt a párkányra. Csak a fejét fordította az apja felé, s hogy a fénytől védje a szemét, tenyerével tartott árnyékot magának.- Jobban vagyok - sóhajtotta az apja. Lassan lefordult a heverőről, megigazította a ruháját. Kiment a verandára a kis kerek fali tükörhöz, ujjait végighúzta az arcán. Elgondolkodva bólogatott. A felesége állt meg mögötte, várta, hogy visszaforduljon, a kezében ott volt a korsó víz.- Egy kis bort hozzál - kérte Fábián András. - Iszol te is! - nézett a fiára. - Csak nem rohansz megint vissza? 30
