Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
be jutott, hogy ki kellene mennie a tanyára, az apja is beszélt neki Kászoniról, titkos tanácskozásairól, amiket a tanyán lakó Bacskó Bandival folytat. Jobb is, ha nem ér előbb haza, mint az apja. Látva, hogy egyedül jött, megijesztené az anyját. Csak délután kell hazaérnie. Ott állt meg tehát, a Kraszna hídjánál, figyelte a vizet és az utat, amely az erdőn át a tanya felé vezet. Még az erdő hűvös illatára is emlékezett, a homokút két oldalára, ahogyan meredeken követi a keskeny út kanyargását. Az akácgyökerek kiállnak a meredek homokfalból, néhol a fák koronái összeérnek az út fölött - hűvös és titokzatos az erdő nyugalma, az út fölé a szellők is erőtlenül érnek már el. Az akácosok közé a nyárfák hosszú sávjait ültették valamikor, köréjük pedig csillagfürtöt vetettek. A homokdombok hajlatai fölött megállt a levegő. Ugyanúgy fészkelt itt a délibáb a régi nagy meleg nyarak idején, mint a vadgalamb, a kakukk vagy a sárgarigó a nyárfákon. A homokúton lassan bukdácsolt a kocsi. Kristóf többször is megállt, mintha érezné, hogy valakinek jönnie kell az úton, valakivel találkoznia kell. Keményebb, agyagosabb útra tért, elhagyott, gazzal benőtt vasúti sínen zökkent át, amikor meglátta a tanya házait. Megállt. Az út mindkét oldalán derékig ért már a gabona, a hatalmas, zöldeskék gabonatábla egészen a tanyáig húzódott. A gabonatáblában keskeny ösvény vezetett, a sínek felől taposták ki, úgy látszott, hogy az ösvény a síneken túl is folytatódik, egészen a falu alatt lehet vége. Aki a tanyára akar jönni, az ösvényen járva hosszú utat tud megtakarítani. Fábián már újra indítani akart, amikor egy mozgó emberi fej bukkant fel a gabonatáblában, egyre közeledett. Fábián kiugrott a kocsiból, sietett elé. Kászoni Béla jött az ösvényen, kezében bottal. Mindjárt közölte Fábiánnal, hogy a tanyára megy, „igen fontos dolgok elintézése végett..."- Jól élek - folytatta már a kocsiban, közeledve a tanyához. - Mostanában minden nap itt vagyok a tanyán. Úgy igyekszem, hogy kora délután érkezzek meg, estig így haza is érek. Korán fekszem, s mihelyt pirkad, már ott ülök az ablak előtt. A ház, amit a te nevedre íratott apád, kitart, amíg élek. Sosem hittem volna, hogy éppen az utolsó években lesz ilyen jó sorom.- Csinálnia kellene valami mást is - csóválta a fejét Fábián. Hozzá szerette volna még tenni, hogy szórakozzon, nézzen televíziót, hallgasson rádiót, ne üljön minden este otthon, ne feküdjön le a tyúkokkal, s hogy nem muszáj korán felkelnie.- Nincs annál nagyobb boldogság, mint az, hogy egyedül élhet az ember. Egyedül, bámészkodik, még körül-körülnéz a világban, csudálatos dolog egyedül élni; annyiszor meghányja-veti az ember a sorsát...- És mire jut?- Túlságosan lármás volt az életem - mondta ünnepélyesen Kászoni. - Ahelyett, hogy már egészen kicsi koromban, persze a mai eszemmel, jártam volna a tanyákat, a folyópartokat, elmentem volna a hegyekbe - nehogy azt hidd, nem kellett volna ehhez olyan nagy gazdagság, az ennivaló mindig kikerült volna... Azt tudom neked is mondani, hogy minél kisebb a kapcsolatod az emberi világ20
