Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
lut, mégiscsak ott nőtt fel. De lehet, hogy magáról mond majd valami fontosat, mint ahogy Káldorral egyetértett abban, hogy elmúlt az élet, s hogy az ember nem tudja tartani a száját, mindig arról beszél, amiről hallgatnia kellene. Lehetséges, hogy a vasutas arcáról tesz említést, akit megdobtak kővel a vagon tetején. Mindegy, hogy mit fog mondani, az a fontos, hogy itt van, meglátogatta, itt aludt vele egy éjszakát. Ott a bevetetlen ágya... Gyorsan megfordult. A heverő üresen, rendbe téve, letakarva állt az ablak alatt.- Vigyél ki az állomásra - szólalt meg mögötte az apja. Már visszahajtotta a nyakánál az inget, felvette a kabátját.- Csak nincs valami baja, édesapám? - döbbent rá a fiú. Fábián András odalépett az ablakhoz, elhúzta a függönyt.- Azért jöttem, hogy lássalak - mondta halkan, összébb húzta a vállát, mintha fázna. - Láttalak, elmondom anyádnak, hogy jól vagy... Az utat fürkészte, a benzinállomásra forduló kocsikat, a kora reggeli élénkülő látványt. * Az állomáson csillogott a víz a frissen felmosott peronokon. Az emberek leugráltak a behúzó szerelvényekről, és rohantak ki a nyüzsgő városba. Mire Fábián András vonata elindult, felszáradt a peron is. Néhány vasutas sietett csak a dolga után. A reggeli pályaudvar visszhangos csendjét nem törte meg semmi sem. 6. Jól ismerte a tanyára vezető utat. Sokszor járt itt - gyalogosan, legelőször a Kristin fiúval, aztán meg az apjával. Karácsony előtt többször is eljöttek, s ha leesett már a hó, a széles szánkán húzták haza a gallyakat. Az utolsó fordulónál a nagy fonott korsót is megtöltették piros borral valamelyik tanyasi háznál. Vitték haza az apró szemű piros szőlő borát, amelyről mindig csak azt hajtogatták az apjának, hogy „ne féljen, nem öntöttek ahhoz cukrot, dehogyis öntöttek, a piros szőlő nem bírja a cukrot, az kilöki magából a cukrot". Fábián András elhitte, mert aztán évről évre a tanyáról vitte haza a bort az ünnepekre. A korsót a rőzsehalom tetejére állították, a nyakát a szán két széléhez kötötték. Az úton kétszer is megkóstolták, Fábián Kristóf is ihatott pár kortyot. Mire hazaértek, égett a gyomra, sebesen húzta fel a kútból a vödröt, belehajolt és úgy szürcsölte a jeges vizet. * Mikor az apja vonata kihúzott az állomásról, hazasietett, úgy ült a szobájában, mint aki csendben, láthatatlan küzdelemben, láthatatlan ellenféltől vereséget szenvedett. Olyasféle érzése volt, mintha elfogyott volna az ereje anélkül, hogy megerőltető munkát kellett volna végeznie. A legszükségesebb holmikat bedobálta a sportszatyorba, bezárta az ajtaját, tankolt a benzinkútnál és elindult haza. Már a falu közelében járt, amikor eszé19
