Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 4. szám - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – 2. rész)
Kristóf legszívesebben lezárta volna a témát, s csodálkozva nézett Bettire, honnan tudja mindazt, amit Káldornak mondott.- Honnan tudod, hogy rutinmunka?- A barátod mondta, akivel Olaszországba megyünk... Amikor bejöttek hozzám, akkor mondták... Emlékszel?- Majd kialakul az - nyugtatta őket Káldor. Fábián András egyetértőén bólogatott. Káldor kitöltötte a maradék rumot is.- Szóval, emlékszel Mandára? - a szeme kitágult, ahogyan Fábiánra nézett. * Fábián bólintott. Először a keskeny országút jelent meg előtte, amelyen Mandával és Káldorral menekült Hamburgból. Csak ezen indulhattak el. Manda itt is, meg később is, csak azt hajtogatta, hogy „meg kellene adni magunkat, meg kellene adni magunkat, csak látnánk már egy amerikait, egy angolt, bárkit, akinek odaadhatnánk a fegyvereket, csak úgy éljük túl a háborút, ha megadjuk magunkat. Csak repülővel meg tüzérséggel jönnek a nyavalyások, és éjszaka bombázzák Hamburgot is... A pofájukat kéne látni... én már dobnám is el a fegyvert..." Hosszú gyaloglás után egy hatalmas fenyőerdőben sikerült letáborozniuk. Lehettek vagy kétszázan, németek és magyarok együtt. Pár napot töltöttek itt, pár éjszakát. Fábián András megbabonázva bámulta a fenyőfákat, ilyeneket látott legénykorában is, amikor a bort fuvarozta Beregszászra a faluból. Édenber- ger Simon borkereskedőtől meg is kérdezte egyszer, honnan szerezhetne fenyőcsemetét, de a borkereskedő azt felelte, hogy az ő falujukban úgysem foganna meg a fenyő. Itt pedig egy egész erdőt látott. Éjszakánként ott függött a feje felett a hold, a levegő hűvösen ülte meg az arcát. Úgy találta, hogy változik a faágak, a cémavékony levelek színe, hol világoskéknek, hol szürkéskéknek látta, éjszaka pedig a fák törzsei mintha megégtek volna, úgy feketéllettek körülötte. Ha az erdő széléhez, a keskeny, de mély folyóhoz mentek, onnan is bámulta az erdőt, szerette volna tudni, hogy nevezik ezt a vidéket. Egy reggel, a fákat nézve egyedül ült a vízparton, amikor a folyó túlsó oldalán mozgást vett észre. Lehasalt: a túloldalon egy néger katona - bizonyosan amerikai - pecázáshoz készülődött. Visszarohant a többiekhez, Káldornak és Mandának elmondta, hogy mit látott.- Akkor itt a mi óránk - ujjongott Manda. - Odamegyünk szépen és megadjuk magunkat... Szólni kellene a többieknek is. így fogott el egyetlen amerikai néger katona nyolcvan magyar katonát. Manda István vezetésével indultak el. A folyó legkeskenyebb részén kis alkalmi hidat fedeztek fel, s amikor átértek a túlsó oldalra, hiába lövöldöztek utánuk a többiek, hogy jöjjenek vissza - megálltak a pecázó katona mögött és felemelték a kezüket. Az amerikai táborban takarítottak, teherautókon fuvaroztak, rakodtak, amikor a táborparancsnokság hirtelen, indoklás nélkül elrendelte, hogy nem hagyhatják el a sátraikat. Fábián Andrásnak már három napja elfogyott a cigarettája, 16
