Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)

Utassy hallatlanul szuggesztív képalkotó technikája minden szónak többszörös funkciót kölcsönöz: az utakon lihegő szívbeteg mellé logikusan kapcsolódik az eszmékben „félutat" választók, s e félút teljességéről a mindennapi propagandában szüntelenül „lihegők" képe. A dögevő keselyűk és a halotti koszorú mind szemléletességével, mind gondolatiságával remek kép, összetartozásukat alliteráció húzza alá.

A márciusi hév lobogása fokozatosan átadta a helyét a keserű tapasztalatok folytán korán bölcsebbé, higgadtabbá váló költői magatartásnak. A Pohárköszöntő zárlatában megfogalmazott hitvallás - „EMBERNEK MAGYART, / MAGYARNAK EMBERIT'' - az Akár a szarvasokban a békére elszántság programjával egészül ki: „NEM ISZUNK CSATÁKRA CSENDÜLŐ POHÁRBÓL!" A megsértett, megalázott nemzettudat az „embernek lenni" erkölcsi parancsával válik teljessé, ami - tekintve az ősz általános emberi és '56 októbere révén hangsúlyosan nemzeti jelentését - az „Ember az őszben" megfogalmazásában nyeri el legteljesebb kifejeződését.

2.2 Akit „útrakészen talál a halál"

A Júdás idő (1984) összegyűjtött versei után - de részben már a Pokolból jövet (1981) verseitől kezdődően - Utassy költészete mind gyakrabban kényszerül a halállal való szembesülésre. A forradalmi, közösségvállaló hang háttérbe szorul: „a versbeli személyiségét a nemzet sorsára vonatkoztató, a néppel, a közösséggel való együtthaladás, az egyéniség és a közösség összekapcsolásának programját követő, a hetykén jókedvű, a szabadság hiányáról, a forradalom szükségességéről éneklő költő, ki tegnap így rajzolta önmagát: »Suhanc vagy. Halhatatlan« - idáig ért, a »jogom van, jogom: a természetes halálhoz« önbiztatásáig, az önvesztés fenyegetéseinek elhárításáig."27

Ha a társadalom nagy kérdéseire, sorsára vet pillantást, kiábrándultsága végtelen keserűségben vagy iróniában fejeződik ki. Szemléletileg, a költői magatartás változását tekintve korán öregedő költő ő: az „ifjúság ragyogását Utassynál nem a természetes lehiggadás, hanem a létezés legmélyebb vermeibe zuhanás követte. Kifogyhatatlannak tűnő életerejét a mindent ködbe burkoló és megpiszkoló puha diktatúra emésztette, a teljes összeomlás felé terelte"28; ennek ellenére is megőrzött valamit az ifjú költő hetykeségéből, életörömre hangosságából. Sok versében e két költői magatartás egymással vetekedve, e kettős hangzat egymással feleselve szólal meg: „legmaradandóbb érvényű verseiben (...) az élet és a halál igézete együttesen jelenik meg"29. Nem egy ars poeticus versében utal erre a költő; a Világ vagánya „fe l p ofo zva./ Kitiltva. Lefokozva" is megőrzi identitásának alapelveit, erkölcsi törvényeit és az élet magukért való örömeire való fogékonyságát:

Nincs kedvem csúszni térden!

Vagyok a világ vagánya.

Vállamon iszonyat árnya.

27 Márkus Béla: Démonokkal csatázva, 115-116.

2® Gróh Gáspár: A létezés vermeiből (Utassy József: Hol ifjúságom tűnt el) = uő: Egymásért vagyunk, Kortárs Kiadó, 2000. 56.

29 Gróh Gáspár: Legutóbbi romantikusunk (Utassy József: Júdás idff)=uő: Egymásért vagyunk, 52.

23