Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)

megerősítettek. Útközben míg a főtért megkerültük, a kedves Hermin többfelé betért vásárlás végett, majd találkoztunk dr. Koch Ferencz egyetemi magántanár úrral, mely után ketten maradva haza kísértem. Délutánra újból sok dolgom volt, mit megnehezített azon körülmény, hogy fényképem után nem mentek el, pedig én délutánra megígértem, hogy választás végett valamennyit oda viszem. De, mivel csak kettő volt készen, azt vittem fel s a szőkébbiket választotta, melyet az egész család is legjobbnak tartott, s melyre engedelmével a következőket írtam „Az aranyos Herminnek emlékül. Kolozsvárt, 1896. 13/IX. Hantz Gy."

Megszólított, miért mutattam meg oly nyíltan a képet, hisz most már mindenik tudni fogja, a mit már eddig úgy is sejtettek. Genersichné Onagysága ép akkor toppant a kis szobába, mikor írtam s kérdezte, talán titkot írok, de azért kiment, udvariasabb volt, minthogy engem zavarba hozzon, pedig én nyugodtan megmutattam volna a felírást. Cserébe adta legújabb remekül sikerült képeinek egyikét, de kérésemre sem írt rá semmit, talán, mert félt, hogy más is meglátja, tehát nem bízott eléggé, hogy őrzeni fogom, mit alig hiszek, v. udvariassága és szemérve nem engedte, hogy mások tudtával írjon s a vendégeket várakoztassa. Nyugodt és vidám lettem újból, szavam, melynek be nem válthatása délben anynyira gyötört, elmúlott, barátom B. Gy.-t is felkerestem, beszéltem vele, sőt ő is fel jött. A délután, bár Klotild és Gábi ngságáék nem voltak otthon, mégis felette kedves volt, pótolta a más három kedves leány hiányukat. Beszélgettünk, játszottunk, majd uzsonna után érdekes beszédek folyamában réczét kerestünk, de hasztalan. 7 órakor barátom és Hanaszievicsné távoztak, s velük kellett nekem is tartanom, nagy sajnálatomra. A tanár úr szíves kérdezősködései s búcsú után távoztunk H. és M. ngságáék társaságában, kik onnan visszatértek, mi pedig beszélgetések között hazamentünk, elfogadván a H-né meghívását, végre az útra készülés, a csomagolás következett. B. Hunyad, 1896. szept. 14-én HGy.

Szept. 14. Korán reggel künn voltam a vasútnál 5.29 perczkor el indultam s Magyarnádason történt 10 percznyi késés miatt csak '/27-kor értem ide. A nap már fenn ragyogott a gyönyörű tiszta égen, a fedelekre esett harmat olvadni kezdett s a fedelek füstölni látszottak. Az éj folyamán a földre ereszkedett páraszerű köd mind magasabbra szállott s oszladozni kezdett. Csendes, de biztos léptekkel tartottam most lakásom felé, a falu most nem tetszett oly megnyerőnek, mint első látáskor, idegennek éreztem magam a szó teljes értelmében, mintha egészen másra lettem volna [...]

Október 1. (Csütörtök) Gyönyörű, derült, fényes reggel volt, úgy, hogy örvendett az ember, hogy oly sok eső után újból láthatja a napnak aranyos sugárait. Mosolygó színben tűnt fel újból minden, megújult lelkemben az elmúlt nyarak fenséges képe. Hamarosan iskolába mentem s ép órát tartottam, midőn a szolga három levéllel lepett meg, egyiket otthonról küldték, a másik a bátyámtól való volt, a harmadik a ké- pezdei hangverseny műsora. Majd találkoztam Keresztes Károly magyaró-kereki tanítóval, régi ismerősömmel s aztán az igazgató úrnak a néma leány ügyében írtam s ügyeimet rendeztem (fizetések). Ebéd után az intézeti kertben sétáltunk s almáztunk, órák után, mikor magán órám is megtartottam, előadtam újítási szándékom, mit helyeselt, de egyelőre elhalasztani kénytelen, mert nincs reá fedezet. Binder doktornál voltam feldagadt arczommal, ki jód-tincturát rendelt, s kinek 2 irtot fizettem, majd vendégem volt Dóczy Endre róm. kath. lelkész s azután az igazgatóval a vasútnál voltunk, a hol Gy. Zsigmond honvéd főhadnaggyal egy kis inczidensem volt, mi szinte rosszul végződött.

B-Hunyad, 1896. okt. 2. H.Gy.

93