Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kántor Lajos: A kapu (regényvázlat – II. rész)
1896. szeptember 7. Szeptember hó 6-án a délutáni vegyes vonattal kijöttem Bánffyhunyadra állomásom elfoglalása végett, az út hosszú és unalmas volt, a vonat minden őrháznál megállván csak úgy haladtunk, akár csak valami jó lószekérrel. Egész úton lehangolt voltam s valami sajátságos érzés vett erőt rajtam, melyet ugyan bánatnak nem nevezhetek, legfőlebb a távozás s a kellemes emlékektől való megválás idézte borongós sejtelemnek, a minek oka volt, hogy oly kis helyre kellett jönnöm s oly sok mindent hallottam az itteni collegialitásról. Mind ezeknél azonban jóval hatalmasabb lelkifurdalás gyötört, mert elgondoltam otthon ily csekély fizetés mellett is mennyivel jobban kényelmesebben lennék s mennyit segíthetnék. Fájt, hogy nem mehettem el délután azon szelíd angyalhoz, ki örökkön mosolygó arczával, gyermek kedélyének ártatlanságával annyi boldog órát szerzett nekem, s megkedveltette az életet s kitől megtanultam mindent lehetőleg nem pesszimisztikus, de ellenkezőleg ideális oldaláról felfogni és megítélni. Eszembe jutott a kedves család, melynek körében szórakozva is annyit lehet tanulni s találgattam magamban, valljon Ibolya jól mulat-e? v. talán szomorkodik, adott szavából, ismerve, hogy mindig őszintén szíve szerint szólott, arra a meggyőződésre jutottam, hogy Ibolya (He.) az utóbbit cselekszi, de megvigasztalt annak tudata, hogy hetenként legalább egyszer láthatom szüleim s őt, s reményem volt mielőbb Kolozsvárra bejutni. A vonat ezalatt megérkezett, barátom, Beszterczey György fogadott s csakhamar lakására érkeztünk, mely akkor a község végén a piacztól jobbra térve az úgynevezett al v. Kossuth Lajos utca bal során volt. A lakás csinos és tetszett. [...] Látogatást tettünk az igazgatónál Koleszár Lajosnál, kinek egy doboz herczegovinai dohányt adtam ajándékba. A fogadtatás rendkívül szívélyes volt, rögtön be is mutatott a gondnoksági elnöknek, Gyarmathi Zsigmond kir. tanácsos B-hunyadi földbirtokosnak, ki szintén üdvözölt s igen szívesen fogadott. Rövid idei ott időzés után távoztunk, hogy Binder Albert iskolai orvoshoz is idejébe elérjünk, de csak nejét találtuk otthon, mire visszatértünk, és vidám társalgás között este 11 óráig töltöttük az időt. Barátom B. Gy. a nekem átadott lakásáig kísért s aztán eltávozott, mert reggel korán mennie kellett Kolozsvárra vissza. Most a mitől féltem bekövetkezett, az első perez életemben, midőn teljesen magamra maradtam egy szobában lakosnak, de az irtózást erős akarattal legyőztem magamban s bárha az éjjel, mert melegem volt, keveset aludtam, de a siker megvolt, mert hozzá szoktam az egyedüliséghez. [...] Szept. 7. Már korán reggel ébren voltam' gyönyörű, derült, napfényes volt a reggel. Ablakomat megaranyozta a napnak fényes sugára, mely fehér függönyömbe beleakadva csak két oldalt a réseken tudott a szobámba hatolni s csak mint két fényes fényszalag verődött vissza a padlóról. Jókedvűen végeztem reggeli öltözködésem, a midőn megjelent a kis Koleszár Jenő s hírül hozta barátom távozását. Majd hegedülni kezdtem, hogy addig míg reggelim behozzák s iskolába indulhatok legyen foglalkozásom, s hogy a kis barátomnak kedvet szerezzek [... - itt a fénymásolat hibája megszakítja a folyamatos olvasást] önkéntes barátom kinek jegyese s a ki által megismertem ép azon nap jött meg. Nagynéném öt perczig tartó meglátogatása után a templomba siettem, ép jókor értem oda s mindent hallhattam, ott láttam, a ki nekem legnagyobb örömet okozott, az egyetlen Herminkét. Kétszeres ihlettség szállott meg, hogy őt megláttam a 6 napi távoliét után mégegyszer oly jól esett őt, enyéimet s a várost látni, a mit fokozott azon tudat, hogy még ma fényképét is bírni fogom. Borbély Ferencz csendőr százados két leánya zavarta csupán boldogságom, folytonos odapillantásaik s mindenkinek feltűnt csevegéseikkel. Isteni-tisztelet után elragadtatva köszöntém s megtevőm megjegyzéseim, melyet Hanaszievicsné Onagysága s leánya, Mariska is 92
