Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)
csipkebokor - ilyen deszakralizált hévvel: „Csipkebokorugróm, / remény romvitéze, / kit bronzzá vezényelt / egy őrült Ábrahám!" bárányvér, a „Hetvenhét pecsétes / pokoli parancs" alliterációkkal kiemelt, a hetvenhét (hét helyett álló) népies túlzásával súlyosbított hatalmi szimbóluma - a Biblia teljességét idéző képi rendszer készíti elő a vers plasztikus gondolati következtetését: Légy pogány, keresztény: ott függsz a távcsöves puskák célkeresztjén, hajnalok hajnalán! Szintén az apa emléke készteti káromlásra a Szoknyát küldtél című versben. A „Ringyó Magyarország! Szégyentelen" kifakadás kiváltója a méltó gyászt lehetetlenné tevő kreóni zsarnokság, amellyel szembe csak a nem is a bűnösök lelkiismeretében (azzal aligha lehet számolni), hanem az áldozatok, az ittmaradottak emlékezetében visszhangzó, a bűnt összefoglaló szimbólum állandó ismétlődése állítható (ez Utassy egyik legkülönösebb, nagy hatású verszárlata): Hát mellemre ne tűzd. a gyásznak érmét! Viseld jelvényeidet magadon. A többit elragyogja majd a térkép: s a Don, a Don, a Don, a Don, a Don. A Van egy világ a „honunk helyett egy félhazánk" kettős szembeállításával fogalmaz lesújtó ítéletet: a hazával szemben értéktelítettebb a hon, ráadásul előbbihez egy fogyatékosságot jelző szócska járul. A csodaszarvas-legendát idéző Akár a szarvasok a ház-haza szókapcsolatot fokozó értelemben használja: „Házunkból ki- martan, hazánkból kiverten", miként a jóval későbbi Pokolból jövet című kötetben megjelent Félek már című - a népdalok dallam- és ritmusszerkezetét, képalkotási és szerkesztési módszerét idéző - vers is: „Házam is, hazám is / csontig kifehérült". A hazájában hontalan, ám a szűkebb közösségében még otthonára lelő költő a Min- denség Déva-vára című versben a ház-haza szópár szembeállításával fejezi ki érzését: „Házam nagyobb hazámnál is" - kezdődik a Juhász Ferencnek ajánlott, a Ratkó József Déva-verseire is rímelő alkotás. A József Attilának ajánlott Szárszóban a haza szemantikailag földúsultan - egyszerre érthető rajta egyrészt az ország, másrészt a szellemi, erkölcsi, kulturális tér, ahol otthon érzi magát az ember - csak még nagyobb értékvesztést sugall, hiszen a megadás, a halál társul hozzá: „Hazám: a mozdony alatt." Kevésbé végletes (és végleges), mégis keményen elítélő véleményt fogalmaz meg az Illyés Gyulának ajánlott Csendélet című szonett, amelynek az első tercinája hordozza a legsúlyosabb gondolati terhet, az oktáva szinte csak előkészítő szerepű, a szextett második egysége pedig némiképp - a költőfejedelem iránti tisztelettől is vezérelve - tompítja az itt megrajzolt kép élességét: 22 Ez a szívnagyobbodásos ország félutak lihegóje. Keselyűk koszorúzzák a horizontját.
