Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Kapuściński, Ryszard: Egy riporter önarcképe

nyítani, hogy létezik ez a különleges jelenség, s ezt le is írja, az fontos dolog, s egyúttal annyira magával ragadó érzés, hogy megéri az áldozatot.

(Reportaz i trwanie, Ryszard Kapuscinskival beszélget Wojciech Górecki, „Rés Publika Nowa", 1993, Nr 7/8.)

Napjainkban minden, korunkról szóló könyv csak nyitott szöveg, egy nem létező ciklus első kötete lehet. A következő köteteket a történelem fogja írni, a szerzők pedig teljesen más emberek lehetnek. Bele kell törődnünk abba, hogy befejezetlen könyveket publikálunk.

(uo.)

Amikor a jelenről írunk, tudatában kell lennünk annak, hogy írói eszközeink tökéletlenek, állandóan töprengenünk kell azon, hogyan gazdagítsuk eszköztárunkat, hogy segítségével visszaadhassuk az éppen zajló történelem valóságos értelmét. Amikor A birodalom című könyvemen dolgoztam, tudtam, hogy meg kell küzdenem ezekkel a nehézségekkel. Nem az volt számomra a lényeg, hogy egyszerűen írjak egy könyvet, még csak nem is az, hogy jobb vagy rosszabb könyvet írjak. Tisztában voltam azzal, hogy lényegesen nagyobb dologról van szó - a gondolkodásmódunkról, képzeletünk határairól, annak lehetőségéről, hogy megközelítő választ adjunk arra a kérdésre, milyen irányban fog fejlődni a világ.

(uo.)

Amikor írunk, mindig szembe találjuk magunkat azzal a veszéllyel, hogy leegyszerűsítjük a múltat, elkenjük a történelmet, amely pedig hallatlanul összetett, sok-sok elemet egybekapcsoló folyamat. Ha ezt a folyamatot távolabbi idő- perspektívából szemléljük, előfordulhat, hogy az egészet kiegyenlítettnek, egységesnek látjuk. S ilyenkor az egymástól annyira eltérő elemek - a kivételes és a hétköznapi, a jó és a rossz - egyfajta átlagot hoznak létre. Épp ezért egy adott momentum legéletszerűbb, legvalósághűbb leírása szerintem az, ha úgy írjuk le, ahogyan akkor ítéltük meg, amikor történt, s nem úgy, ahogyan adott perspektívából, mondjuk, néhány évtized múltán látjuk. Ha nem így teszünk, elveszítjük az esemény sajátosságát, színét, értelmét. így például az 1980-as „lengyel augusztusnak" az volt az értelme, hogy a gdanski események hihetetlen módon eltértek a hetvenes évek szürkeségétől, vagyis a melós lét sekélyességétől, megalá- zottságától, alkoholizmusától. A hajógyári sztrájk hírére Gdanskba utaztam, és mit látok? Ugyanazokat a hajógyáriakat, akiket két héttel korábban láthattam volna, csakhogy ezek hirtelen angyalokká változtak. Nem isznak, nem lopnak, kölcsönösen segítik egymást. És ez nagyon szép pillanat.

(Trzeba byc w srodku wydarzen, Ryszard Kapuscinskival beszélget Krzysztof t?cki, „Slqsk" 1977, Nr 12.)

Igen nagyra értékelem a francia Annales iskolát. Odaadó híve vagyok Bloch, Braudel, Febvre gondolkodásmódjának, amelynek az a lényege, hogy az egészet a részletekből építi fel, s a történelemből a korszakokon átívelő, változatlan ösz73