Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
nézd meg a többiek arcát. Tudatlanság és félelem, a halálba való beletörődés és fájdalom kínozza mindegyiket. Szeretnék megérteni a saját sorsukat, szeretnék megérteni a világ alapításának az okát, s azt várják, hogy egyszer csak minden napvilágra kerül, mert nincsenek olyan titkok, amiket egyszer valamilyen istenség, valamilyen erő napvilágra ne hozna. De egyelőre semmi bizonyosat nem tudunk... Jézus letekintett a városra. A sziklás domboldalak alján a cédrusok kéksége uralta a látóhatárt. A város még ilyenkor, a délelőtt óráiban is hangos volt, a városok messziről mind egyformák, gondolta. A szürkén csillogó falak mentén emberek mozogtak. A katona, hogy elűzze a legyeket, úgy emelte fel a karját az arcához, mintha ólom húzta volna le. A két keresztre feszített férfi haláltusája lehalkult. A tömeg csendben várta Jézus kivégzését, az emberek nem értették, hogy a katona miért áll olyan hosszan, miért bámulja Jézus a sziklás domboldalt. Csak nem jött talán újabb parancs, hogy elhalasztják a kivégzést, s a fiatal prédikátor visszamehet a városba, eltűnhet a sivatagban? Egyetlen rokonát se látták, senkit. Egyedüli állt ott, magányosságát sokan átérezték talán, a katona is azért beszélget vele, hogy segítsen rajta, a halála előtti pillanatok könnyebben múljanak...- A szabadságról kérdeztél - emelte fel hangját újra Jézus. A katona már látta a közeledő századost. Tudta, hogy csak pillanatok lehetnek hátra, s a názáreti férfit is odaviszik a kereszthez. Nem tudta, minek kellene történnie, mivel érhetné el lelkiismerete megnyugtatását. A forróság fogva tartotta a dombokat. Ilyen meleg, futott át az agyán, csakis a vízözön előtt lehetett, vagy a régi nagy királyok korában. Sokat beszélgetett a bátyjával a régi, ezer évekkel ezelőtti történelemről. Kicsit gőgösen intézték el ezeket a századokat, csak a nagy háborúkra, melegekre és a hidegekre emlékeztek az öregek is. A bátyja a Római Birodalmat - bár sok mindennel nem értett egyet - a legtökéletesebbnek tartotta, amióta ember élhetett a földön. S mivel nemzetségük tagjai több éve nem háborúztak, életüket a véglegesség tudata erősítette meg nap mint nap, s ha meg is jelent néha közelükben egy-egy olyan különc, mint ez a názáreti prédikátor, az emberek meghallgatták, követői is akadtak, aztán maradt minden úgy, ahogyan annak előtte volt. Ez a Jézus azonban más - érezte egyre inkább a katona -, mint a többi felforgató, akik a pénzváltók, a gazdagok ellen pusmogtak, többnyire titokban, elbújva az emberek elől...- A szabadságról kérdeztél - Jézus hangja visszhangzott a fülében. A katona mellett már ott állt a százados. Mögötte két lándzsás katona várta a parancsot.- Látod azt ott? - Jézus felemelt ujjával mutatott a már megfeszített két emberre. - Csak ennyi. Közülünk csupán csak ez a két ember szabad. És én is csak akkor válhatok majd szabaddá...- Ezt nem értem, uram, ezt sehogyan sem értem - rémült el a katona. Hátranézett a századosra. Az is a prédikátort bámulta.- Mit ér az élet, ha a halálnak kell örvendezni, uram? A szabadság csak a halállal nyerhető el...? Én azt hittem, hogy az Isten fia most csodát fog tenni és 59
