Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
- Sokszor azt hiszem, hogy tényleg az Isten fia vagyok. Sokszor meg azt, hogy nem, csak egy ember Galileából, mint te is... Ha ezt akartad tudni, hát tudjad...- Azt szeretném, azt akarom, hogy az Isten fia legyél... Mint a többiek Jeruzsálemben, hiszek benned...- Mondom, én magam sem tudom - mosolyodott el Jézus.- De igen, igen... Én tudom, én látom! Persze, hogy az vagy. Nagyon sajnálnám, ha nem lennél az Isten fia. Én hinni akarok benne...- Sokszor én is megrettentem: éreztem, hogy hatalmam van másokon, aztán nem tudtam aludni... Miért lehet nekem hatalmam a másik emberen, aki ugyanolyan, mint én? Miért, milyen jogon határozhatom meg az emberek életét? Ilyenkor azt szerettem volna, hogy másoknak is hasonló hatalmuk legyen... - Jézus idegesen szorongatta a vállát. - Többet kellett volna kételkednem. Hallottam egyszer, egy nagy királyról, aki megkérte a lányát, hogy mindennap, legalább egyszer szigorúan parancsoljon neki valamit. Ragaszkodjon hozzá, hogy hajtsa is végre a parancsot, mert ez a nagy király úgy gondolta, meg kell ismernie az alávetettséget is, hiszen hosszú időn át csak parancsolt és parancsolt... És boldogan megcsinálta mindig, amit követelt tőle a lánya... Ezért kellett volna többet kételkednem. Az egyenlőségről... Arról, hogy csak egyféle ideálja lehet az emberi világnak? Sokat tévedtem... És mégis azt hittem, hogy az Isten fia vagyok. És mások is, ők is azt hiszik - mutatott hátra a két asszonyra.- Tegyél szabaddá engem - emelte fel a fejét a katona.- Nézz rám és nézz körül! E két ember már nemsokára belép a szabadság világába - halkította le a hangját Jézus. A másik két halálraítélt keresztjét már felállították, haláltusájukat nevetve és szájtátva bámulta a tömeg.- Nagyon sajnálom, hogy nem vagy az Isten fia - suttogta a katona.- Nem tudhatjuk, hogy kik vagyunk, mivé leszünk, s az idő múlása mivé teszi az embert... Lehetséges, hogy az Isten megmutatja egyszer az arcát. Lehetséges, hogy mindenkinek észre kellett volna már vennie. Lehetséges, hogy mint engem is, leküldi újra közétek a fiát, hogy kiigazíttassanak az ember dolgai, a test és a lélek céljai...- Kiigazítani? - gondolkodott el a katona. A beszélgetésnek nemcsak fokozódó bensőségessége, hanem főleg igazsága érte váratlanul, mintha valóban egy másik világ más, idegen és mégis gyorsan megszerethető gondolatait hallaná. Igyekezett jól megérteni a halálra ítélt Jézust, mert a bátyjának még ma be fog számolni. A bátyja is sokat elmélkedik a világ állapotáról, az asztrológia titkos tudományát is ismeri, s nemcsak Rómában járt, de Egyiptomban is, Athénban is, mint a császár titkos megbízottja. Bejárta a birodalom fontos városait és tartományait. Most nagyon jó lenne, ha itt lehetne mellette. Bizonyosan jobban tudna kérdezni, hiszen írástudó ember...- Az imént a szabadságról kérdeztél... - hallotta Jézus hangját.- Igen - örült meg a katona. - Én hiszek abban, hogy az Isten fia vagy. Mindig is tudtam, hogy egyszer jönni fog valaki. Olyan vagyok én is, mint a többi ember, várok valakire, egy emberre, aki hirdeti a reményt, aki megvilágosítja az eszemet. Egyszerű ember vagyok uram, csak egy katona. Nézz körül, 58
