Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

ni. Fábián Kristóf arra gondolt, hogy talán nem is emberektől származik ez a hang, olyan messziről érkezett keskeny udvarukra, és ilyen zenét a faluban még sohasem hallott, csak citerát és tangóharmonikát, amit egyébként a szomszéd, az öreg Jakab kőműves zongorának nevezett - ezt jól meg is jegyezte magának. Arról a dallamról, amit most hall, s ami betölti az egész falut, nem tudja megítélni, milyen embertől származhat. A kora reggeli köd az egyre erősödő zenére oszlik fel, megvilágosodik a kertek alja, vonatkattogást hall, énekszót, és látja, hogy az öreg Jakab a kapujukra könyököl.- Viszik a veres zászlót, meg a piros-fehér-zöldet, még a bicikli küllőjébe is betűzi az emberfia, hallottak már ilyet... - méltatlankodott az öreg, legyintett, kíváncsi volt, vajon Fábián András felpántlikázza-e a biciklijét?- Neked nincs semmilyen zászlód? - kérdezte Fábián Andrást.- Nincs. De a bicikli sem az enyém, a bátyám adta kölcsön, csak most vasárnapra - válaszolt Fábián.- Jó bicikli, vastag vázas bicikli, jó német bicikli - állapította meg az öreg.- Az - hagyta helyben Fábián, és a fiát felültette előre a vázra.

Fábiánné is ott állt, megsimogatta, megtapogatta a fiát, jól elhelyezkedett-e a vázon.- Jó szorosan fogjad a kormányt - szorította meg a fia vállát, simította meg a haját.- Jól húzza a rezesbanda, jó, hogy a Kraszna nem futott még ki a medréből... - jegyezte meg a szomszéd.- Jól bírják szusszal - tódította Fábián.

Már kihúztak a faluból, amikor három-négy felpántlikázott bicikli érte utol őket, a küllők között elszakadt krepp-papír, húzták maguk után az úton. Szótlanul kerekeztek Fábián András mellett, nemigen siettek. Egy-egy biciklin ket- ten-hárman ültek, nehezen hajtottak, s bár Fábián András nem sietett, egyenletes tempóban mégis ő vezette a menetet.

Aztán hamarosan letért az útról Panyola felé. Keskeny kis földútra fordultak, rázkódott a kerékpár, Fábián Kristóf ráhajolt a kormányra, hogy minél kisebb súllyal nehezedjen a vázra.- Felveszlek a hátamra vagy a nyakamba - ajánlotta fel az apja, de a fia nem válaszolt, boldogan ült ő így is. Tudta, hogy egész nap együtt lesz az apjával, egész nap mellette lehet. Most meg repül vele a bicikli, közelednek a Szamoshoz, komppal mennek át majd a túlsó partra, ahol újra felül majd a biciklire. Ott lesz a kormányon az apja keze, szorítja-fogja a kormányt, ő pedig az első kereket figyeli; egyenesen megy, ha egy kicsit is megzöttyen a rossz út miatt, az apja azonnal visszakapja a kerékpárt az út szélére. Most sem lassít, az útszéli fü- vön megcsúszik a kerék, de semmi baj, a lendület viszi őket tovább. Surrog a gumi, közeledik a Szamos, mindjárt elérik a kompot. Az apja majd segít neki le- szállni a vázról, mert elzsibbadt a lába, de ezt a világért sem mondaná meg - majd kiáll belőle a zsibbadás, a kompon kiegyenesíti a lábát.- Nem zsibbadt el a lábad? - nézett rá az apja, de ő most se válaszolt semmit. Egymás után maradtak el a lucernaföldek, a kaszálók, az út kiszélesedett, a rét szélén felemelkedett a nap, s a kompon ott várakozott egy öregember. Hasonlí47