Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

Az iskolaigazgató házából fiatal lány lépett ki az udvarra, fürdőnadrágban, kezében egy kisebb kannával.

— Edit - szólította meg a Kristin fiú -, játszd el nekünk az esti szerenádot...

— Most nem, most apu zongorázik - válaszolt a lány, aztán elindult a kútra. A két fiú szótlanul nézte, amint elfordult a templom előtt a kút felé.

— Mi az az esti szerenád? - kérdezte Fábián Kristóf.

— Egy dal, semmi - vonta meg a vállát a Kristin fiú.

Leültek az árokba, a mályvákra, hogy megvárják Editet, az iskolaigazgató lányát, míg visszajön a kútról.

Korán ébresztette az anyja.

Az óriási pléhlavórba ültette, s mert langyosnak találta a vizet, leemelte a tűzhelyről a fazekat és meleg vizet löttyintett a mosdótálba.

Aztán vászontörülközőt tekert rá, először megnyomogatta vele a vizes hátát, hogy a törülköző érdességét elvegye, majd szárazra törölte. Ezalatt kint az apja a biciklipumpa tömlőjét javította meg, cérnával tekerte körbe az elszakadt részt, majd mind a két gumit, az elsőt és a hátsót is keményre fújta, alaposan megnézte mindenütt: nem tág-e a lánc, jól fog-e a fék, s nem szól-e a csengő rekedten.

Elégedetten járta körül az udvaron a szilvafának támasztott biciklit. Kristóf, míg az anyja öltöztette, az apja minden mozdulatát figyelte. Amióta néhány hónapja hazatért Fábián András, a fia mindig körülötte lábatlankodott. Kezdte már megszokni a mozdulatait, azt a külön világot, amely egyszerre volt ismeretlen, fenségesen rejtelmes, de mégis átélhető, és mindig, a nap minden percében és örökkön örökké látható, hiszen ott mozgott előtte, érezte az apja ruhájának, bőrének a szagát, bámulta, ahogy átjött az udvaron, megnyújtott, hatalmas léptekkel járt, zöld kalapot viselt, azt vették meg először a naményi vásárban, „elég volt már a fekete kalapból, hordjál most már más színűt, a zöld illik hozzád", mondta a felesége, s Fábián András hallgatott rá, megvette a zöld kalapot, a hosszában csíkos fekete ünneplőt s a fekete magas szárú cipőt.

Most azt vette fel, az ünneplő ruháját, a zöld kalapot és az egész cipőt: alul a nadrágja szárát biztosítótűvel fogta össze, nehogy a lánc elkapja, ha felül a biciklire.- Megyünk a spartakiádra... De előtte csinálunk egy kerülőt, elbiciklizünk Panyolára - mondta az apja, amikor várakozón megállt előtte. Az anyja még most is fésülgette a haját, igazgatta a ruháját, s elmagyarázta, hogy előre, a vázra ülteti majd az apja, és egész vasárnap - mert hiszen éppen vasárnap reggel ébresztette ilyen korán az anyja -, reggeltől estig biciklizni fognak.- Ma még templomba sem kell jönnötök - nevetett az asszony.- Mit csinálunk Panyolán? - érdeklődött.- Fenyőfát vesztek, olyan kicsiket, mint amilyen te vagy - válaszolt az anyja.

Amióta felkelt, a szoba ablakán át, valamerről a templom felől, de az is lehet,

hogy a másik vagy a harmadik faluból, talán éppen Panyola felől, de az is lehet, hogy a hegyek alól, Máramaros vagy Beregszász felől, valamilyen összefüggő, ismeretlen dallam áramlott felé, a reggeli misék harangszava sem tudta elnyom46