Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)

hazudta, a méltó gyászt is megvonva az árváktól; az apahiány így kétszeressé fokozódva, valóságos árvaság és történelmi-etikai magáramaradottság szimbiózisában jelenik meg a korszak költészetében. A háborúban értelmetlenül elpusztult apák egyszerre képviselik a múlt hagyományait, értékrendjét és a jelen társadalma elleni vádat. Az árva gyermek számára érzelmi, a közösség számára erkölcsi defektust jelentő hiány olyan dramaturgiai funkciót tölt be Utassy lírájában, mint Polüneikész temetetlensége az Antigonéban: Antigoné gyásza, illetve a méltó gyász megvonása feletti felháborodása Kreón, azaz a zsarnokság elleni váddá keseredik.13 „A személyes tragédia így válik a lírai én morális tartományának iránytűjévé. A személyes élmények így tágulnak nagyobb érvényű, a látszat és valóság, álság és igazság ellentétét leleplező tényezővé."14

Nem független az apahiány megélésének módjától a fiatal Utassy forradalmas hangja. S ezekből logikusan következik „a lírai személyiség tudatos felnagyítása: Utassy társadalmi progresszivitása nyilatkozik meg abban, hogy költői énjét tudatosan építi, dúsítja, etikailag kristályosítja, de »individualizmusa« mindig kollektív célzatú. A kivételesre formált költői ént mint emberi alapkövetelményt, evidenciát, minimumot szembesíti a világgal. Innen ered lírájának alapvető drámai karaktere és kihívó erkölcsisége egyaránt."15 Szemléletének összetettségét jellemzi, hogy „hármas rétegezettségű: a személyiséglét, a magyarságlét és az emberiséglét hálórendszerében működő"16 emberképének elemei sohasem választódnak szét élesen.

Korai forradalmas és apa-sirató verseinek motivikája megújítva tér vissza a költő szülőföld-verseiben, amelynek összefoglaló kötete a Hol ifjúságom tűnt el. A személyiséglét is mindig a család kisközösségének viszonylatában jelenik meg Utassynál, miként a forradalmas verseknek is meghatározó eleme az apa hiánya; a szülőföld-versekben még inkább szembetűnő, hogy a nemzeti közösséget a család és a szülőfalu kisközössége felől is értelmezi. A Hol ifjúságom tűnt el című - Utassy költészetének korszakhatáraként is értelmezhető - kötet táján az újabb családi tragédia - kisfiának betegsége és halála - mind intenzívebb átélése ezeken az arányokon is módosít: Utassy lírája bezárkózni látszik, közösségi létélménye mintha a család szférájára szorítkozna. Ám ezután is születnek olyan versei, amelyek ha ko- morabb hangon is, a lelkesedést keserűséggel, a küzdelmes szembenállást kiábrándultsággal felváltva, nemzeti ügyeink kérdéseit kapcsolják be lírája áramába. Mert a megtöretések, veszteségek ellenében építi magát újra és újra a lírai személyiség: „a küzdelem kapcsolja egybe a forradalom- és halál tematikát. Küzdelem, annál emberfelettibb erővel, minél inkább egyetlen perspektívájú, »haláltávlatú bolygó« lesz számára a Föld. S annál elszántabb a küzdelem, minél inkább a bezártságképzetet, a gyűrűben, körben létezést, a »gömbön futás«-t, a »körülvettenek engem a halál dolgai« hangulatát idézi fel - minél végzetesebben »csillagra zárt egek alatt« érzi magát a költői én."17

13 A vesztett ügyért elpusztultak görög tragédiabeli sorsát ismételte - számtalanszor - a huszadik századi magyar történelem: „De Polüneikészt, mert elhullt vesztett ügyért, / (...) eltemetni, sem siratni nem szabad". Szophoklész: Antigoné (Tencsényi-Waldapfel Imre fordítása) = Görög drámák, Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987. 43-44.

11 Görmöbei András: Tengerlátó költő, 230.

15 Uo. 232.

16 Vasy Géza: Utassy József költészete, 257.

1^ Márkus Béla: Démonokkal csatázva, 114.

17