Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

De csak nem hagyta nyugodni a dolog.- Honnan szedted? Nem tán a madaraktól? - nézett fel a fára. A szája sarkában ott bujkált a megbocsátó mosoly.

Kristóf vett egy mély lélegzetet, odament az anyjához, belekapaszkodott a kötényébe, és átölelte. így maradt sokáig, az anyja engedte, hogy a kisfia feje belefúródjon az ölébe.- Hallod, jön a vonat - mondta a kisfiú.

Messze, a Kászoni-féle tanya alatt tényleg fütyült egy mozdony, visszhangzott tőle a határ, de aztán újra csak a néma kertek alja, a mozdulatlan határ vette körül őket.

Éjjel nem tudott aludni. Ott könyökölt a kis ablak előtt, elhúzta a függönyt, várta, hogy megjelenik valaki, egy alak, egy férfi: az apja, mert csak ő jöhet ide. Az anyja felriadt a dunyha alatt, látta a kis ingben könyöklő fiát, felkelt, betakarta, majd eloltotta a lámpát.

Félálomban újra az a kép jelent meg előtte, ami a templomkertben: a rózsaszínű mező az imádkozó Jézussal. O is ott sétált ezen a mezőn, a fű nem sértette fel a talpát, s a levegő pontosan olyan volt, mint a templomkertben. Ott ült az anyja is, virágzott az akác, az öreg Jakab egy teleszkópba bámult, a teleszkópban pedig azt látta, hogy ő az apjával sétál, lepkét fognak, mellettük bárányok legelésznek, a három alvó cigány fölött turbékolnak a vadgalambok, az alvó nőnek még feljebb fújja a szél a szoknyáját. Aztán beborítja az árnyék a cigányokat is, csak egy zöld béka szeme világít, gondolkodó, moccanatlan békafej, nézi a horkoló cigányokat. Végül eltűnik az is, eltűnik a mező is, egyedül csak az apja közeledik, nagyokat lép, hazafelé tart, már befordult a kertjükbe.

*

Éjfél elmúlt már, amikor Fábián András megjelent a kertek alatt.

Telihold volt.

Fábián nem sietett. Megállt a gyümölcsfáknál, apránként szemügyre vette a kertet, az udvaron ledobta a válláról a katonakabátját, a kerítésre terítette és kinézett a néma utcára.

A disznóólban malacokat látott, kettőt is, a tyúkólban kakas kukorékolt.

Bement a fészerbe, villát vett elő, odament a malacokhoz, hogy kihányja a ga- nét és hogy friss szalmát tegyen alájuk. Csendben dolgozott, de az állatok felriadtak, nem értették az éjszakai mozgást.

Az öreg Jakab állt meg a disznóól mellett.- Hát te meg? - nézett Fábián Andrásra.

Kezet fogtak.- Jól van az asszony, mindenki - motyogta az öreg.

Fábián András megállt, bólintott.- Nem akarod felkelteni őket? - kérdezte a szomszédja.- Most a legédesebb az álmuk, de mindjárt, rögtön, rögtön megverem az ablakot - Fábián nem tudta eldönteni, hogy mit is csináljon, hova tegye a villát.- Az a fontos, hogy itt vagy, maradj még - mondta az öreg. - Honnan jössz?

29