Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

— Franciaországból, amerikai fogságból...

A szomszéd bólintott, most már mindent tudott.

Fábián nyúlt a zsebébe, cigarettát vett ki.

— Gyújtson rá, egy amerikai adta - kínálta meg az öreget. - Feketék vigyáztak ránk, négerek... Ezt elszívom, aztán szólok nekik - mutatott a házra.

— A fiad már ekkora - mutatta az öreg. - Meg aztán krumpli van, kenyér van, zsír is van, szóval mi kell még a mi fajtánknak?

Fábián András levette a kerítésről a katonakabátját és bólintott.

Fábián Kristóf arra ébredt, hogy a feje mellett ott van valami. Egy nagy tábla barna csokoládé. Kézbe vette, nézegette, s tudta: ilyen csokoládé nincs Magyar- országon. Ezt csakis az apja hozhatta.

Kiugrott az ágyból.

Az apja már a konyhaasztalnál ült, borotválkozott, az anyja elment tejért. Odabújt az apjához, nem szólt semmit, kibontotta a csokoládét. Letört egy darabot, nyújtotta az apjának, de az nem fogadta el. Fábián András megölelte a fiát, majd letette maga mellé a székre.

— Azt mondta anyád, tudtad, hogy jövök... Flonnan?

Csak mozgolódott a széken. Mezítláb volt, a talpa hozzáért az apja térdéhez, és az érintéstől meleg futott végig rajta, rátette a talpát az apja combjára és nevetett.

így borotválkozott meg Fábián András.

Később kikönyökölt a kapuba, nézte az utcát.

Kristóf is ott állt mellette.

Kis idő múlva az öreg Jakab háza előtt meglátta a közeledő Kis Daninét. Az ő apjával együtt vonult be katonának a férje.

Az asszony megállt Fábián előtt.

— Az uram mikor jön? - kérdezte.

Megjelent az öreg Jakab is.

Fábián András eldobta a cigarettáját.

— Nem tudok semmit - mondta bizonytalanul. - Csak rövid ideig voltunk együtt.

— Hazudsz! - mérte végig az asszony.

Fábián Kristóf kilépett az útra. Pár liba totyogott el mellette, tavalyról megmaradt tojólibák, közeledtek hozzá, sziszegtek, de ő gyorsan az öreg Jakab mellé lépett, védelmet keresve, nehogy észrevegye az apja, fél a sziszegő libáktól. A szomszéd a fejére tette a kezét - könnyű volt ez a kéz, mintha tollpihe szállt volna a hajára. Az öreg Kisnét csitítgatta.

Kristóf felgyűrt ingujjban a kerítésre könyöklő férfiakat látott, kalapok alól kipislogó szemeket, de senki sem jött az ő kapujukhoz.

Egyedül Kristin Máté állt az út közepére. Annak a Kristin Kálmánnak volt a fia, aki kirabolta Amerikában a vonatot. Kristin Máté sohasem szemben állt meg, ha valakivel beszélgetett, hanem kicsit oldalvást, megállás nélkül mozgatta a fejét, mintha egy külön szerkezet lett volna a nyakába építve, amely a fejét tartotta és jobbra-balra kilendítette. A beszélgetésekbe úgy kapcsolódott be, hogy apjára terelje a szót, aki Amerikában, a nyugati parton rabolta ki a vona30