Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
ba, a kéménylyuknál a sötétség megsűrűsödött, azt gondoltam, hogy a nap eltévedt a kéményben... A nap valóban a ház mögött ereszkedett le, az esőtől, fagytól szétmart kémény pedig, ahogyan a nap sugarai megtörtek az oldalán, olyan volt, mint egy világítóoszlop. Mintha láthatatlan kezek feldíszítették volna piros és bordó vibráló lámpákkal az oldalát, a tetején pedig félkörben világított a lemenő nap. Kászoni Béla letérdelt a fűre, majd négykézlábra ereszkedett, és a magasra nőtt gyepet bámulta.- Hogy félek-e a haláltól, azt kérdezted? Látod, ezt nem tudom, erre nem tudok válaszolni. Egyszer így gondolom, egyszer meg úgy, a napok meg követik egymást, és a pillanat egyre közeledik... Azért mégiscsak az lenne a jó, ha nem félne az ember... Csendben felállt a földről és elindult az utca felé.- Már várnak apádék - mondta. Mire hazaérkeztek, már készen volt a vacsora. Fábián szülei azt szerették volna, ha a fiuk Kászoni portájáról beszél. Amit neki szántak. De ő csak az anyja főztjét dicsérte. Aztán az apjához fordult.- Az nem lehet, hogy az öreg ilyen rongyokban járjon. Adja csak rá a maga ruháját, aztán majd küldök én is. Es az öreg ezentúl majd itt egyen magukkal...- Azt a ruhát is én adtam rá, amit most hord - védekezett az apja. - Még az sem volt neki. Miből lett volna? Aztán Fábián Kristóf kiment a kocsijához, körbejárta, belerugdosott a gumikba, belenézett a motorba. Az apja ott állt mellette, érezte, hogy a fia menni akar.- Az öreg portáját rendbe hozom... Jól jártunk a kerttel, két disznót kinevelek belőle, legalább kettőt...- Ahogy gondolja - válaszolt a fia. Az idős Fábián mellett ott állt a felesége.- Muszáj visszamennem. Csak azért jöttem, mert nemsokára Olaszországba megyek. Ha írnának, akkor tudjanak róla...- Hova? - nézett rá az anyja.- Olaszországba. Velencébe. Rómába... Oda, ahol a pápa lakik.- Mi már nem fogjuk sohasem látni a pápát, de azért az Isten éltesse - mondta az anyja. - Pénzed van? Adunk - nézett a férjére, aztán a fiára.- Inkább én hozok maguknak ajándékot... Az anyja közbevágott.- Csak drága dolgokat ne hozzál fiam, mert itthon, a munkába nem tudjuk úgysem felvenni, akkor meg ne költsd a drága pénzt... Közben a hátsó udvar felől Kászoni Béla közeledett feléjük. Kezében ott volt a festmény.- Hát akkor nem viszed el? Neked adom...- Mi a csuda az a kezében? - nézett rá az asszony. - Még megijedtem attól az öregasszonytól...- A nagyanyám volt - válaszolt az öreg. Az idős Fábián cigarettázott, s amint ellökte a csikket a földre, elvette az öreg kezéből a festményt. Hosszan, tudálékosan mustrálgatta. 23
