Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)
Fábián Kristóf most már egyre gyorsabban akart menni. Arra gondolt, hogy még eléri Bettit is a presszóban.- A szentképet is elviheted, ott van a szobámban - jegyezte meg Kászoni Béla. - Torcellót a Szent Márk térről két óra alatt eléritek... Fábiánnak sem a festmény, sem a torcellói Jézus nem kellett. Azt azért megjegyezte, hogy Velencében a Szent Márk tértől Torcelló két órára van...- Legközelebb, ha jövök, lefényképezem magának azt a madarat a kertjében, aztán megtudom, hogy miféle madár...- Az jó lesz - mondta az öreg halkan. Aztán megfordult, bement a szobájába. Fábián Kristóf figyelte, ahogyan bezárta maga után az ajtót. Elbúcsúzott az anyjától, az apjától, beszállt a kocsiba, az udvaron megfordult, majd a ház bejáratánál újra megállt. Visszanézett és látta, hogy a hátsó szoba bejárata előtt, ott, ahol lerajzolta Kászoni Béla árnyékának körvonalait, már nem látszik semmi. Az anyja felgereblyézte az udvart. Az öreghez már nem ment vissza elbúcsúzni. Maga előtt látta, ahogy belépett a szobájába, levette a télikabátját, letette maga mellé az ágyra, majd összekulcsolta az ujjait és a falat bámulta a sötét szobában. Az ablakkeretre erősítette a szentképet, az ablakon át beszóródó fénytől megvilágosodott a merev Jézus-fej, a vallásalapító hosszúkás nagy szemei úgy bámulták a szoba sötét falát, mint a régi szentélyekben az istenek, s elkezdődött a szobában Kászoni Béla külön misztériuma. De hát hol vannak már azok a fényességgel kísért pompázatos misztériumok, amelynek során az ember úgy érezte, hogy eljuthat az istenekhez, hogy melléjük állhat a szentélyekben, hogy a belső megvilágosodással feltárult előtte minden titok, és sem a halála, sem a halála utáni élet nem merült el az ismeretlenségbe? Ilyesféle nagy átváltozást szeretett volna elérni Kászoni Béla is, s bár Fábián tudta, az öregember többször megpróbálkozhatott már vele, ezt a tudást, a titkok felpattintásának a képességét semmilyen misztériummal nem szerezte meg. Lehetséges, az öreg azt is tudja, hogy soha, senki sem szerzett ilyesféle tudást, hisz még egy órája sincs, ezt magyarázta a kertjében is. Fábián Kristóf oldalra tekintett: az apja és az anyja ott állt a kocsi mellett. Rájuk mosolygott; az anyja talán sírt is egy kicsit, de vissza is mosolygott rá. Mozdulatlanul várták, hogy elinduljon. A kaput már kinyitotta az apja. Kellemes nyugalom szállta meg. Mindig is ilyen pillanatokra vágyott. A világot tökéletesen rendben lévőnek találta. Ez lenne talán az igazi átalakulás, nem a Kászoni-féle misztérium. A zűrzavar, a bizonytalanság, a félelem acsarkodása után a késő délután csendje burkolja be: még mindig ott állnak a szülei a kocsi mellett, az anyja egy kissé előbbre, közelebb hozzá, az apja a ház fala mellett; némák, talán ők is ugyanazt érzik, mint ő. Tudják, hogy most el fog menni, de nemsokára visszajön, aztán, ugyanúgy, mint most, kinyitják majd a nagykaput, hogy elmehessen, s ő látja a visszapillantó tükörben a még mindig mozdulatlan két embert az udvaron. 24
