Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)
csillag-drótsövényen ha kell, átragyogjak hozzád, egyetlenem: szép napkeltő holnap! E líra motivikus-szemléleti egységét támasztja alá az a költői gyakorlat is, amely az újabb kötetekben rendre újraközöl korábbi verseket, mégsem lehet „tetten érni azon a költőt, hogy funkciótlanul helyezi el újabb ciklusban is korábbi munkáit."4 Utassy ugyanis nem annyira verset vagy kötetet ír, sokkal inkább egyetlen organikus életművet. „Olyan típusú költészet ez, amelyben minden változás ellenére is az egység a döntő. Utassy József is egyetlen könyvet ír egész életében, miként Baudelaire. Csak ő nem annyira a romlás virágait, mint inkább a virágok romlását énekli meg."5 Az Utassy-líra szemléleti szűkösségét alátámasztó érvként is szolgált nem-egy- szer az a motivikus egység, amely szintén az életmű koherenciáját erősíti. Utassy, Ady Endréhez hasonlóan, nem a témák és motívumok sokféleségével gazdagítja költészetét, hanem azáltal, hogy viszonylag szűk körben mozgó, jellemző témái és motívumai multifunkcionális szerepet kapnak az életmű alakulása során.6 A többfunkciós motívumok hálója látszólag elveszíti a koherenciát - valójában, mint Ady költészetében is, megfelelnek a század ontológiai (és nyelvi) tapasztalatának: egyetlen motívum sem egyértékű és egyértelmű, a vegyértékek (értelmezési lehetőségek) mindig függnek a szövegkörnyezettől is. A Zúg március tüze a forradalmas ifjúságé: „suhog a zászlós tűz a vérben" (lásd még a „Lobbantsd rám ifjúságom" parancsát az első kötet címadó versében), „tisztító, nagy tüzek"-et idéz a Szemfedő föld, a „tűz piros hité"-t énekli a Fekete trón; a Pokolból jövet költőjét már „kór tüze ragyogtat"-ja, a Vasban a világ című versben „láng legeli a világot". A csillag, az űr, a kozmosz hol az oda költözött lelkek hazája - „Katonaköpenygomb: / kétszázezer csillag!" (Akit a gyász felöltöztet); „csillagközi bakám!" (Ismeretlen katona) -, hol a világba vetett ember börtöne, mint a Csillagra zárt egek alatt című versben. A táj rekvizitumai mind kettős - pozitív vagy negatív - vegyértékkel teszik változatossá e lírát. A költő egyszer az Ősz fa gyermekének érzi magát, a fát az esendőség, múlandóság jegyeivel fölruházva: „Már tudom, én a gyermeke voltam, / csillaggal érő s hulló gyümölcs" (hasonlóan a Pokolból jövetben: „Harmincnyolc évgyűrű / arany tüze őrjít", s az Oszvi- lágban: „Kikeleti fegyencek ím a fák"); „Dióverőfény, rezgőnyárfa / ideg-összeroppanása", sorolja a Hitfogyatkozás; másszor a maradandóság, örökkévalóság szimbólumaként szerepel a fa: „Ünnep van, szerszám- / szentséges ünnep! /Apám a kert4 Vasy Géza: Utassy József költészete = uő: A Kilencek, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 2002. 252. 5 Uo. 6 Távolabbról a motívumok többfunkciós szerepére is utal Márkus Béla e megjegyzése: „Még a metaforái is azonosak a lírai hősnek: ha a betegségére tekint, a téboly trónolását érzékeli, ha a szülőfalujára, látja magát fekete trónra ültetett árvának." Márkus Béla: A „kettős hangzatü" líra, 119. 15
