Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 3. szám - 60 ÉVE SZÜLETETT BALÁZS JÓZSEF - Balázs József: A torcellói Krisztus (regény – I. rész)

- Ott ki lakik? - kérdezte az öreget.- Nem ismerem... A tanyáról költöztek ide.

Fábián a ház végéhez ment, a létrát kereste.- Az ólban van a létra - intett a fejével Kászoni Béla.

Óvatosan ment fel a padlásra. Már rálépett a létrára, amikor zakóját lelökte a földre. Minden létrafoknál várt egy kicsit, hiszen várható volt, hogy bármelyik derékba törik.- Egy volt földbirtokos hogy közlekedhet egy ilyen tákolmányon!- Nem voltam én olyan nagy birtokos... Egy tanya meg gyümölcsös... Hanem kétszer akkora volt a házunk, csak elhordták, elvitték a téglát, a gerendát, mindent...- Biztos, hogy szükség volt rá - szólt vissza már a felső fokról a férfi.- Biztosan... Én is így gondolom... Nekik nem volt házuk, nekem meg volt...

Fábián megállt, oldalra kapta a fejét, meg volt róla győződve, hogy az öreg

őszinte. Úgy mondta, olyan hangsúllyal, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.

Aztán a padláson megtalálta a festményt.

Már ki akart lépni vele a létrára, amikor még egy keret nélküli, a szélénél felrepedezett és felkunkorodott, nagyobb képeslapot vett észre, a padlásajtó mellé volt felszögezve. Hirtelen nem tudta eldönteni, hogy valóban csak képeslapot vagy egy kisebb festményt erősítettek-e a deszkára egyetlen szöggel. A kis rozsdás szöget könnyen kihúzta a deszkából, a képről leverte a port. Lenézett a padlásról.

A létránál ott állt Kászoni Béla, szorította a földhöz, hogyha majd rálép, nehogy megcsússzon a vége.

Az udvaron, az úttól egészen a kertig - erre a képre Fábián úgy emlékezett, mintha még tegnap látta volna - buxusok sorakoztak, a buxusok között tamariszkusz, szimmetrikus elrendezésben külön-külön lugas a piros és a fehér rózsáknak, fehér, oltott orgonabokrok a kapu két oldalán, a ház előtt két arany- almafa, alattuk pedig keskeny ágy, itt aludt Kászoni Béla tavasztól őszig.

Kászoni észrevette, hogy Fábián kezében nemcsak a nagyanyjáról készült festmény himbálódzik, de egy másik, kisebb kép is.

Először a nagyobbik festményt nézték meg. Parasztképű, széles ajkú idős asz- szonyt ábrázolt, hajfonatai leérhettek a derekáig.- Öreg volt már a nagymama, amikor lefestették - jegyezte meg Fábián.- Neked adom. Legalább valahol megmarad, a padláson megenné az idő.- Inkább felakasztjuk nálunk, a maga szobájában. Az ágya fölé. Nem baj, ha éri a levegő.

Az öreg nézte a képet, a fiú szívesen odaadta volna, hogy vegye a kezébe, közelről vizsgálja meg, de Kászoni nem akarta kézbe venni sem ezt, sem a másikat. A kisebb képet először maga felé fordította, aztán lassan az öreg felé. Már kérdezni akarta, hogy honnan való a kép, merthogy kit ábrázol, azt megállapíthatta maga is.- Torcellóból való - mondta az öreg. - A torcellói Krisztus.- Maga hozta?

20