Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)

2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)

előbb apró módosítószavak - végre, talán majd a kiemelt sor keménysége, az árvaság kegyetlensége változtatja zaklatottá, gyász-terhessé, hogy aztán a záró strófában egyszerre villanjon össze életöröm és árvaság:

(...)

Sárgarigófiitty cinke-öröm pók-szerelem a függönyökön

Dália jázmin petrezselyem illata hál a kedvesemen

Élni szeretnék Élni Igen Emberül élni végre hiszen

azt se tudom hogy (élve talán?) hova temették édesapám

kit nem a rák, nem:

FEGYVER ÖLT MEG árva maradtam s anyám özvegy

És belereszket majdnem elájul ha a suhanc szél blúza alá nyúl

A majd harminc évvel későbbi Szép napkeltó' holnap címadó versében az elmúlás hercegének fohásza emelkedik himnikus magaslatokba:

(...)

Add meg piros hitét, hitelét dalomnak,

lámpásomul

lengess

nagy,

virrasztó holdat,

14