Forrás, 2004 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2004 / 1. szám - Nagy Gábor: „Virágok romlása” (Hazafiság és emberség Utassy József költészetében)
Nagy Gábor „Virágok romlása" Hazafiság és emberség Utassy József költészetében* 1. A küzdelem költője Az 1970 körül induló költőnemzedék egyik legnagyobb ígéreteként, üstököseként induló Utassy József megtorpanásairól, magánéleti hányattatásairól és az életért, a megszólalásért vívott heroikus küzdelméről számot adó kritika éles cezúrát húz - nem teljesen indokolatlanul, ám a két szakasz közti változást olykor túlhangsúlyozva - az első két kötet, illetve a Csillagok árvája utáni pályaszakasz közé. Nemegyszer pedig, a költészeti paradigmaváltás felől, meghaladottnak ítéltetik az életmű. Ez utóbbira utalva szögezi le Márkus Béla: életidegen bölcs-ködés „minden olyan teória, amely azzal méri egy költészet modernségét, hogy mennyire fejezi ki az az individuum felbomlásának folyamatát. E szcientista mérce szerint Utassy lírája igencsak elavult lehet, hisz egyrészt nem restell alanyi lenni, másrészt a lírai alany minden érzelmét, erejét a szubjektum felbomlása, kérdésessé tétele ellen mozgósítja."1 Részben e mérce sejlik föl azon értékítélet mögött, amely Utassy újabb költészetében a szatirikus-groteszk, epigrammatikus-szójátékos forgácsok, szösszenetek szólamára helyezi a hangsúlyt* 1 2. Az Utassy költészetét a nyelvkezelés, műfaj vagy hangnem szempontjából fragmentáló kritikai nézetek éppúgy tarthatatlanok az életmű alapos szemügyre-vétele után, mint a Pokolból jövet kötettől kezdődően észlelhető elkomo- rulást törésként abszolutizáló értelmezések. Márkus Béla megfigyelése szerint „nincs teljesen igaza annak a véleménynek, amely szerint a korai Utassy március-mitológiája helyén később az őszvilág jelent meg. Együtt, egyszerre voltak ezek jelen már a kezdetektől, csak az arányok változtak (kiemelés tőlem - N. G.)."3 A korai Micsoda évszak táncoló ritmusát, a négy sorba tördelt - és így chorijam- bikusan is olvasható - daktilusok izgatott lüktetését, a panteisztikus képvilágot * Ez az írás egy nagyobb tanulmány részlete, megírását a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai Ösztöndíja segítette. 1 Márkus Béla: A „kettős hangzatú" líra. Utassy József: Irdatlan ég alatt = uő: Démonokkal csatázva, Felsőmagyarország Kiadó, Miskolc, 1996. 120. 2 „...a Nagy László-i költészet erőteljes vonzásában kibontakozó pályák közül a kilencvenes években azok tudták megőrizni esztétikai közlésképességüket, melyek alkotó módon vetettek számot a kultikus, szakrális szerepből fakadó költői gesztusok kiüresedésének tapasztalatával. A kiemelkedően legerősebb nyelvi-formai adottságok bázisáról elrugaszkodó, a kései líra számos modális, szemléleti és poétikai jegyét, jellegzetességét felvonultató Utassy-költészet legjobb pillanataiban például akként, hogy a tömör kisforma egyéni változatainak kereteiben önnön vázára meztelenítette a díszítőelemeitől megfosztott nyelvhasználat redukált alakzatait, egyfajta köznapias, már-már kopáran alulstilizált beszédmód felől idézve föl a megőrzött vallomásosság tragikus színezetű megemeltségének, hajdani dignitásának emlékezetét." Keresztury Tibor: Az öntudat rehabilitálása (A kilencvenes évek magyar költészetéről), Alföld, 2002/2. 46. 3 Márkus Béla: Démonokkal csatázva (Utassy József összegyűjtött versei) = uő: Démonokkal csatázva, 113. 13
